Wednesday, 16 December 2009

Gondoltam, megírom, miért is maradt el számomra a szombati Quimby-koncert. Nem szerettem volna rossz érzéseket ébreszteni senkiben, aki a blogomra téved, de egy rövid bejegyzést szánnék Neki: Mamám péntek este meghalt.
Igyekeztem ugyanúgy tölteni Meskára, írni a blogra is azóta, szóval most ezt sem azért írtam, mert arra vágyom, hogy sajnálkozzatok, csak nem akartam titkolózni. Nagyon örülök, hogy mikor a véleményeteket kérdeztem az előző bejegyzésben, sokan írtatok, nem szeretném, ha ez is egy olyan bejegyzés lenne, amire sok kommentet kapok. Csak szerettem volna leírni.
Mama most boldog, az egyik fia után vágyott már lassan 3 éve, úgyhogy ha nekünk most nagyon rossz is, Ő boldogan ment el.
Mama mindig azt mondta, "Lányom, úgy le vagy fogyva" - tudta, mivel kell levenni a lábamról :)

6 comments:

Szera said...

Ezzel a bejegyzéssel is levennéd a lábáról, te kis vékony lányka...

Larion said...

Jaj, hát elszomorít.....
Hány éves volt? Jó volt a kapcsolatotok?
Mindig is túl rövidnek találom a ránk kimért pár évtizedeket..... Milyen jó lenne legalább 150 évet leélni, hosszantartós 30 éves állapotban....

Jandó said...

A halál mindig fájdalmat hagy maga után, még akkor is, ha annak, aki elment talán jobb így. Gondolok rád...

toritextil said...

Szia Szera! jól van na, nem vagyok én kövér, na de Mama mindig levett rólam pár kilót :)

Larion, igen sajnos én is rövidnek látom... 100-ra azért pályázom, na de milyen dolog, hogy ennek min. 1/3-át már rozoga nénikeként töltjük?!
73 éves volt, szóval szerencsére nem túl korán távozott, és beteg volt szegény, most legalább már nem fáj Neki semmi.
Igen, jó volt Vele - Karácsonykor mindig összegyűlt a szűk család, ez nálunk 22 főt jelentett. Ráadásul ez csak Anyukám oldala, és még dédunoka sincs köztük :)

Szia Jandó, köszönöm! tényleg nyugtat a gondolat, hogy jobb Neki most az utóbbi hetekhez képest.

Bejus said...

Hjajj hát ez nagyon szomorú.... :,( Nyugodjon békében! Én is gondolok Rád! Irigyellek, mert én nem tudtam volna ennyire "titkolni" nagyon magamba zuhanok ilyenkor, mert a mamám az egyetlen,akivel mindig megértettem magam, de sajnos már intéztetben van, mert nem önellátó. 84éves.

toritextil said...

Fájó ez a sok szomorúság, de azt hiszem muszáj a maradék jó dologra koncentrálnunk, Mamáink is biztosan azt szeretnék, ha boldogok lennénk!