Sunday, 23 May 2010

Tanulság

Az ember szégyellje, amije van...... igaz, hogy sok másban meg lehet, hogy épp hátrányt szenved, de nem ez nem számít.. a lényeg csak, hogy nehogy büszke legyen, ha valami jó történik.....

Édesanyámat és Húgomat kikezdte az egyik osztálytársa és annak anyja azért, mert Anya meg merte kérdezni, hogy sikerült az érettségije... És ez az én Anyukámnak nem volt elég, még azt is elmondta, hogy Fanninak hány százalék lett.. Nem is értem, milyen Anya az ilyen?? Büszke a lányára? Hogy képzeli ezt?? Igaz, hogy annak a másik lánynak is 98 lett a magyarja.... de őket ez vérig sértette, hogy a mi Fanninknak jobb lett (hangsúlyozom 1 %-kal!!!!), és szerintük az én Édesanyám azért beszélget másokkal, hogy kárörvendjen.... logikus, nem?

Ugyan nem ismeritek Édesanyámat, Húgomat sem, sőt még engem is ki tudja, mennyire, de feltételezitek, hogy Anya azért büszkélkedik fűnek, fának, és én azért írtam ki a blogra Fanni eredményeit, hogy megalázzunk másokat????? Mert ha igen, BOCSÁNATOT KÉREK MINDENKITŐL, aki ezt így vette, sőt törlöm is azokat a bejegyzéseket!

Nem hinném. Azt gondolom, itt olyan emberekkel kerülök kapcsolatba, akikkel tudunk együtt örülni egymás örömének. De szóljatok, ha nem így van, és inkább irigykedjünk...

Ja igen, a csúcsot pedig nem is mondtam. Az a lány ír egy blogot. Magáról. Én nagyon sokáig nem láttam értelmét a blogírásnak, gondoltam, milyen gáz már, ha valaki saját magáról írogat az internetre, ki kíváncsi rá... csakhogy! ha van valami mondanivalója, legyen az alkotás, amit bemutat, sztorik a gyerekei mindennapjairól, főzés, vagy akármi, amivel egy kis pluszt ad a világnak, akkor az már milyen szuper!! ha már néhány ember arcára mosolyt csal, elért valamit. De az, mikor valaki igazi naplót ír, csak épp a billentyűzeten.. azt inkább ne tegye... És ez a lány most írt egy történetet a naplójába. Egy gusztustalan történetet. Melyben azt állítja, az ő jogait sérti, hogy Anyukám kérdezett róla (Ti sem hallottatok még ilyet, hogy bűn valakinek a kb hogyléte felől érdeklődni, vagy csak én vagyok ilyen buta??). Ugyan nevek nélkül írta meg a sztorit, de annyira pontosan meghatározta a szereplőket, hogy aki Kanizsát ismeri, az baromi egyszerűen rájön. Akkor ez a mi jogainkat nem sérti??

ÉS TIZENNYOLC ÉVESEN ILYEN!!!!!!!!

Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen bejegyzés "színesíti" a blogom, de remélem, megértitek, hogy rosszul érzem magam. Ja azt még nem is írtam, milyen jelzőkkel illette Édesanyámat. Ő lett az "édes kis nőci", az ő anyja meg az "úrinő"......... áh, mindjárt sírok.... sosem írtam még ilyet, tényleg bocs.. de csak azért rosszabb az én Anyukám, mert Neki nincs diplomája??? és mert büszke a lányára?? minek örüljön, ha nem ennek?? jójó, én nem vagyok Anya, de biztos akármilyen lenne a gyerekem, büszke volnék rá. Ti is mind büszkék vagytok a családotokra, nem? és az írása alapján azt érezteti, hogy bezzeg az ő anyja nem kérdezett senki felől, és nem is dicsekedett senkinek... Vagy hazudik, vagy milyen anya az ilyen?

Tényleg NAGYON SAJNÁLOM, ha ez másnak is így jött le - hogy én nagyzolok a Húgommal.. Nem akartam.. Csak örültem.

De most már elég volt belőlem.
gyorsan írok is egy másik bejegyzést, nehogy az újonnan idetévedők ez alapján a bejegyzés alapján ítéljenek meg rögtön :)

24 comments:

jucii said...

Én teljesen megértelek Téged... borzalmas, hogy ilyen emberek vannak. Teljesen mindegy hány éves, anyja lánya...nyilván ezt hozta otthonról. Ez viszont az ő szegénységi bizonyítványuk.
Anyukád is és Te is pedig igenis legyetek büszkék Fannira.
Nekik is inkább azzal kellene foglalkozni, hogy a lány is 98%-os magyart írt, és arra büszkének lenni, nem mást pocskondiázni. Irigység és tiszteletlenség amit művelnek...
Sajnos ilyen emberek mindig voltak és lesznek is, de nem szabad, hogy az ilyenek felemésszenek minket. Irigykedjenek csak, főljenek a saját levükben... csak maradnának csöndben :S

dudorka said...

Szia Viki! Tudod, hogy ez az egész csak rosszmájúság, egyesek szeretik elferdíteni a dolgokat, mert ettől jobban érzik magukat. Próbáld/próbáljátok elfelejteni ezt a rosszízű megjegyzést, mert csak megmérgezi az ember gondolatait... sajnos nem mindenki tud őszintén örülni mások sikereinek, mert a lelke szegényebb.. szerintem.
(az meg tényleg nagy fokú boldogtalanságra utal, ha valaki a 98%-os érettségijével nem tud megelégedni, mi lesz majd vele az ÉLET-ben?)
És hogy nagy lelkesedésedben közhírré tetted a tesód érettségi eredményeit, azt nem nagyzolásnak vagy dicsekvésnek hívják, csupán testvéri szeretetnek :) - én is így tettem volna! Így ismeretlenül fogadja gratulációmat :)

Anna said...

Szia Viki!
Olvastam ezt a bejegyzést és nem mehetek el komment nélkül. Teljesen megértelek, és jogosnak érzem a felháborodásod. Én annak idején örültem volna, ha valaki így érdeklődik az eredményeim felől mint Anyukád annak a lánynak az eredményeireől. Nem pedig még kiakadni...azt hiszem ez a viselkedés csak az anyukát és a lányát minősíti. És így ismeretlenül is gratulálok Fanni eredményeihez. És igenis nem nagyzolás, hogy kiírtad, hanem büszkeség és ezeket a dolgokat (vagyis a jó dolgokat) meg kell osztani másokkal !

kinga said...

Atyaúristen....!

Kaoka said...

Elolvastam, kiakadtam. :(((
Ne törödj velük, ezek boldogtalan önmagukkal elégedetlen sajnálatra méltó savanyú emberek. Ezt is mondjátok el nekik. :D
Ti meg csak maradjatok ilyenek, amilyenek vagytok. :)))
Gratulálok a kishugodnak. :)

illesreka said...

Sajnálom, Viki! Együttérzek Veletek!:-((( Nagyon szomorú ez a történet, és valóban a sírásig dühítő, hogy ilyen emberek vannak...:-((( De GRATULÁLOK A HÚGODNAK, és igenis legyetek rá büszkék!!!:-))) Csak így tovább!

toritextil said...

Köszönöm, Lányok! Igen, erre számítottam Ettől a 'Bandától' :) Hogy igazoljátok, hogy nem mi vagyunk a hülyék.

Természetesen ha akad olyan valaki, aki szerint igenis én látom rosszul a dolgokat, bátran megmondhatja, mert még ha nehezen is, képes vagyok beismerni, ha hibázom. És azt hiszem, képesek vagyunk emberien megbeszélni, ha valamiben nem értünk egyet. Nem pedig így megalázni a másikat, ahogy ez a lány tette.. bár azt hiszem, csak önmagát alázta meg ezzel, mert az osztálytársaik közt elterjedt a dolog (NEM mi terjesztettük! Anyukám nyilván nem, én itt szintén nem említettem semmi konkrétumot, Húgom pedig csak a Barátainak beszélt róla.. Ők viszont nem bírtak magukkal :) ),úgyhogy visszafelé sült el a dolog..

Mindenesetre Nektek nagyon köszönöm!!!!! köszönöm, köszönöm, köszönöm!

:)

LNóri said...

Szia!
Szerintem nincs is annál szebb és boldogítóbb érzés, mint büszkének lenni a testvéredre, lányodra, szeretteidre. Olvasóként is jó érzéssel tölt el, ha szerető családokat látok. Nem is értem mi a problémájuk, de szerintem jól tetted, hogy leírtad ide ezt az egészet, mert ha másra nem is, de arra jó volt, hogy kicsit kiírd magadból a dühödet :)

Elza said...

teveanyám...azért én még mindig el tudok csodálkozni azon,mik vannak,pedig már hozzá lehetett volna szokni,mert sajnos ez is egy olyan dolog,ami sosem "megy ki a divatból". ugyanilyen helyzet volt az öcsémmel is,de az a vicces,hogy utána meg odajönnek,hogy ezt meg azt csinálj meg,vard meg,rajzold le,vagy neki,hogy tervezz maketett (építésznek készül)...főleg így nem értem,ha neki 98%-os lett,az minden jobbérzésű szülőt überbüszkeséggel kellene,hogy eltöltsön,és azt is,aki szerezte.... az ilyeneknek semmi nem jó,nem is kell velül foglalakozni,ti örüljetek csak nyugodtan,nagyon nagy dolog,és szívből drukkolok a húgodnak,h sikerüljön ott továbbtanulnia,ami leginkább vágya:)
csak pozitívan,álljatok egymás mellé,őket meg meg lehet nézni,ilyen keserű szájízzel 5 év múlva milyen kapcsolatuk lesz egymással,és a világgal...

süt a nap,tessék mosolyogni:)

(viszont ha szabad,elkérném azt a blog-címet,igazán kíváncsi lettem rá)

L.Julcsi said...

Elég kaka lehet olyannak lenni,mint ők :((

toritextil said...

Elza, felszívódott a bejegyzésed..

igen, Nóri, köszi :)

Julcsi, az a baj, hogy szerintem ők ezt tartják normálisnak..

jut eszembe, Elza, kérted a címet. ha nem haragszol, nem mondanám meg, mert nem szeretnék olyan lenni, mint ők. olyan gennyes.. ja mert ő kitette msn-re, ahol Tesóm nem láthatta, csak a Barátai.. gondolom, azt gondolta, hogy ebben igenis neki van igaza, ezért előbb az osztálytársaik lássák, hátha átpártolnak hozzá.. őt ugyanis elég kevesen szeretik az osztályukból.. és neki fogalma sincs, hogy miért.....

Cserfescsillag said...

Az én Anyukámnak sincs diplomája, és ő is nagyon büszke rám. Mert egy rendes Anyuka ilyen.

Légy büszke az Édesanyádra és a testvéredre továbbra is!!!

Puszi Neked! :)

DoRcY said...

Az emberi butaság határtalan.. Tudom, h nehéz, de ne vedd fel az ilyeneket. Puszi!

Elza said...

nálam nem tűnt el.

egyébként persze,megértem,csak megnéztem volna a szemszögét.
majd a pszichológusok egyszer nagyot kaszálnak rajtuk.

Julcsi,tetszik a mondatod:)

az én anyukámnak sincs diplomája,nekem sincs diplomám,a papám pedig pl. munkának sem tartja a rajzolást,de ettől még büszkék rám,szeretnek,és elfogadnak,mert belőlük vagyok,és ez mindenkiben benne kellene lennie. a magától értetődő tiszteletnek,megbecsülésnek a saját gyereke,édesanyja,testvére iránt.

áá,na nem folytatom a másik féllel,mert még felhúzom magam,és vicsorogni fognak a kislányok a képen:)

toritextil said...

köszönöm, Timi!! és igen, Ők Az Anyukák :)

óó, és most megint nem látom itt se a Tiéd, Elza, sem pedig Dorcyét.. Ti látjátok egymáséit?

igaz is, lehet, hogy jobb lenne, ha ismernétek a másik oldalt is, hiszen lehet, hogy én hadoválok itt össze-vissza mindenfélét.. de ahhoz meg kevés lenne annak a blognak az ismerete.. ismernetek kéne az elmúlt 4 év vele kapcsolatos szoritjait.. én is a minap tudtam meg róla újabb érdekességeket.. az egyik osztálytársuk mesélt 2 olyan óráról, ahol Tesóm nem velük volt.. szóval túl sokrétű ez a dolog ahhoz, hogy egy kívülállónak igaán érthető legyen.. talán egyáltalán nem kellett volna róla írnom.. na most már mindegy, amit egyszer leírtam, azt nem törlöm ki, mert végülis azok is az én gondolataim..

de mivel nem mindennaposak itt nálam a panaszkodások, remélem, ez azt bizonyítja Nektek, hogy valóban igazam lehet, és valóban bánt a dolog, különben nem pazaroltam volna ezt a felületet erre..

toritextil said...

na erre megjelentek... jee :)

Elza said...

bár én nem régóta olvaslak,és írogatok,egy csepp kétségem sincs afelől,hogy nem légbőlkapva mondasz akármit is,és ha valami gondról beszámolsz,az már nem kispiskóta.

sztem senkit nem zavar,amit leírtál,mmint a többi bejegyzésed közé ékelve,te is egy magánember is vagy,ember,lány,nővér,és nem csak egy kreatív,kézműveséggel foglalkozó lény.

a kommentekből is látszik,hogy megbecsülnek,és szerintem kijelenthetem,hogy szeretnek is téged,ha nem így lenne,elmentek volna a bejegyzés mellett.

szóval ne érezd,hogy ezt most nem kellett volna,hiba volt...nem volt az,és sokszor könnyebb is,ha az ember kiírja magából,megosztja. arra sem utolsó,hogy leszűrd,milyen embernek tartanak téged,bár ennek most nem az volt a célja,de na,érted:)

sok sikert a vizsgákhoz,boldog párkapcsolatos létet,az ilyen fonalférgekkel meg ne foglalkozz,nem érdemesek rá,aki ismer titeket,úgyis tudja,hogy akkor van a helyén,ha mellettetek van:)

toritextil said...

Nagyon köszönöm a rengeteg kedves gondolatod, jól esnek nagyon!! Hosszan most nem tudok írni (asszem, már látható a legújabb bejegyzésem..), de tényleg köszönöm!!
:)

Shushanna said...

Csak most olvastam ezt a bejegyzést...
Tudod mi jutott eszembe? Nagyon jó kis anyuka meg osztályfőnök, meg feleség lesz belőled.
... ahogy itt írsz az Ügyről+++++!... Temperamentumodnak híja nincs, még mindig nagyon tetszik...Voltam ilyen egyszer én is...:)))

toritextil said...

hogy Te milyen kedves vagy - anyuka, osztályfőnök? szuper :) feleség csak azért nem, mert nem megyek hozzá Tamáshoz (de azért remélem, jó Párja leszek) :)

azt hiszem, muszáj temperamentumosnak lenni (bár ez a szó még sosem jutott eszembe magamról :) ), hogy ki tudjunk használni minden élet adta örömöt - vagy mi a szösz, nem igaz?! :D

na ezt a lendületet, amivel meg itt írok, a fáradtság szüli, úgyhogy talán alszom egy kicsit :))

köszönöm szépen a kedvességed!! és ne csak múlt időben legyél temperamentumos ;)

Reyca said...

Az én anyukám sosem volt büszke rám és kétlem, h valaha az lesz, pedig van diplomám, neki mondjuk 2 is... Nem ezen múlik a dolog, ez hozzáállás kérdése. Ilyen, egymásra büszke családtagokról jó hallani, mindig ilyenre vágytam. :-) Vagyis arra, h az én anyukám büszke legyen rám.

Gratulálok Fanninak, nem semmi ez az eredmény! :-) (Ahogy a másik lányé sem, kár, h nem tud örülni neki...)

toritextil said...

ou, hát ez szomorú.. :(
és köszönöm, hogy írtál!!

Rita said...

Hát, én bizony mindenkinek
eldicsekszem, aki hajlando meghallgatni, (meg annak is aki nem :-)))hogy milyen lett a lányom érettségije, meg hogy az orvosira jár......mert iszonyuuuuuuu büszke vagyok rá!!!!! Az én magzatom!!!!!!!!! Az még eszembe se jutott hogy ezzel megaláznék(????) másokat!

toritextil said...

én is így gondolom :))) és persze gratula a Lányodhoz :)