Csak a duma... :)

Ez most egy szövegelős bejegyzés lesz, hisz' nincs mit mutogatnom, mesélnivalóm viszont annál inkább :)

Előszöris nagyon szépen köszönöm a sok biztatást, segítséget, érdeklődést az albérletmizériánkkal kapcsolatban!! Borzasztó volt hétfőn, azt hiszem, képzelhetitek, mennyire, ha már én is el voltam keseredve, én aki mindig pozitív vagyok, másoknak is mindig próbálom ezt átadni... na aztán kaptam is a magamét a családomtól, hogy én aztán most nehogy elhagyjam magam, hisz' mindig kihozom mindenből a maximumot, ez is jóra fordul, nem lehetetek ilyen kuka, na :)
Igazuk lett - keddre jóra is fordult a dolog: egész nap rohangáltunk, telefonáltunk, láttunk borzalmas lakást, 4-re volt megbeszélve egy találkozó, 4 óra 10kor megelégeltük a várakozást, felhívtam, fél 4kor kiadták, már csak egy volt vissza aznapra, de Tamásnak nem tetszett a környék, tudtuk, hogy bebuktuk azt is... És akkor megjött, aki megmutatja a lakást... beléptünk, és én imádtam :) és Tamás is imádta :)) Minden - a korábbihoz képest - előnyével és hátrányával együtt. Kivettük :) Szerda óta bent lakunk :))

No de most ennyit a mesedélutánról, mert ami fontos még, hogy ugyan játékot nem indítok, most nem megy, de azért vannak itt számok :) 1 éves volt tegnap a blogom - ehhez társul közel 200 bejegyzés, közel 200 rendszeres olvasó, több mint 200 meskás kedvencnek jelölés, nemrég még csak a 20 000-et lépte át a számláló, most meg már a 30-on is bőven túl van...... hihetetlenek ezek nekem :)) Nem érzelgősködöm most nagyon, de azért azt le kell írnom, hogy a Tőletek kapott rengeteg biztatás és pozitív visszajelzés nagyon-nagyon jó hatással volt rám!! Nemcsak abban, hogy boldog vagyok, hogy egy ilyen 'banda' részese lehetek :), és hogy örömet szereztek, mikor kedveseket írtok, hanem több lett az önbizalmam, nagyobb a szám, sok mindenben jobban megállom a helyem, mint az egész meskásblogos időszak előtt!! Ezért remélem, még sokáig nem hagytok itt, mert még pallérozni kell azért ezeket a dolgokat :) Na nem mintha megérdemelném, hogy gyertek és olvassatok, hisz' én megint annyira, de annyira el vagyok maradva.. nemhogy nem kommenteltem, még csak nem is láttam blogokat... egyszerűen folyt ki a kezem közül az idő... de lassacskán igyekszem pótolni :)
És amit még meg kell említenem: remélem, a családom idetéved, mert ugyan beszélek Velük rendszeresen, így mégiscsak más, szóval, hogy míg Ti csak a jókat, az alkotást láttátok, Bennük a támogatás mellett azért gyakran ott volt a félsz, aggódtak, aggódnak most is, de azt hiszem, ezen számok ismét azt bizonyítják, hogy most már nincs miért :)

Jaj, hát megint mennyit jár a szám.. ezer a dolgom, de akkor is akartam már írni Nektek, még ha nem is túl izgi végigolvasni egy ilyet..
Na most megyek, mert ha végre rendet tudok tenni a varrósarkomban (merthogy képzeljétek, az is elfér még az albérletben :) ), akkor picit alkothatok is :) Gép nélkül ugyan, mert 10-éig nincs, de van még egy csomó cuppantott, ami kampóra vár, meg szabnivalók rengeteg.. :)

Jut eszembe, jártam a Ráday utcai Karmazsinban, és láttam Kricsár-, Ringu-, és Noriko-ékszereket :)) Lehet, hogy mást is láttam, de nem fogtam fel, mert ez is kedden volt, és addigra már nagyon hullák voltunk, de elhaladtunk a bolt előtt, és felkiáltottam, hogy ide muszáj bemennünk, hiszen több helyen olvastam már róla :)

Na most már tényleg ennyi :) ja és a 2 játékot sem felejtettem el! (Barbi és Nóri)
Igyekszem, hogy mutathassak is valamit :)