Anna, avagy én és a tanítás

Igen, van énnekem egy tanítványom, nem is tudom, említettem-e már egyáltalán itt. Egy imádnivaló 9 éves kislány. Nagyon lelkes, nagyon értelmes, igazán jó Vele dolgozni. Tavasz óta jár hozzám, úgy gondoltam, kicsit írok Róla most már :) Azért is kapcsolódik ide is, mert mégiscsak a végzettségemhez kötődik, rajzolni tanulunk, néha kicsit varrni is. Merthogy Ő varr. Kézzel olyan figurákat, amiknek ruhája, sőt még cipője is van. És nem ám kicsiben, a cicája vagy fél méteres.. Elképesztő türelmes és kitartó.

Eleinte különféle gyakorlatokat végeztünk, mintatervezést, színelemzést, ezekből láthatók az első két képen. Így felmértem az Ő korának sajátosságait, és a magam képességeit is. (hiszen nem vagyok gyakorlott tanár, ki kellett ismernem Őt is, magamat is ilyen helyzetben)

Aztán elkezdtem beleszőni az órákba a művészettörténetet. Pontosabban arra építettem fel. Hogy némi művészettörténethez kössünk sok-sok gyakorlati feladatot. Azt gondolom, így lehet igazán haladni azzal, akit ez érdekel, az iskolában mindig a rajz órától vonják el az időt, azon pótolják más tanórák elmaradásait. Ami természetesen érthető, valahonnan muszáj lefaragni, csak hát a gyerekek agyának szüksége van kis kikapcsolásra. No de eltértem a lényegtől. Szóval ezzel a kislánnyal aztán belevágtunk az őskorba, több alkalmon keresztül ez volt a témánk, és még nem is végeztünk :) Beszélgettünk a barlangrajzok kapcsán a barlangi medve kaparászásáról, amit aztán hímzésbe ültettünk át, az akkori alkotások esetlegességéről, amit a gesztusrajzokhoz kötöttünk, a gyakorlatban pedig 2-3 méter hosszú papírcsíkokon híg festékkel játszottunk ezzel. Én izgalmasnak látom a feladatokat, mert sokrétűek, beszélgetünk is, rajzolunk is, festünk is, nézelődünk is a lakásban, gyűjtögetünk, szóval mozgékony az egész, nem egy iskolapadban kell ülni. Plusz elfoglaltságnak azt hiszem, nem rossz. Persze mindig félek, tetszeni fog-e Neki az aznapra kitalált feladat, de a végén mindig beszélünk arról is, és olyan lelkesedés látszik rajta minden egyes alkalommal, ami meggyőz, amikor pedig mosolyogva szalad hozzám a következő szombaton, az végképp tökéletes :)


mintatervezés feldarabolva, újabbá alakítva















az almát számtalan féleképpen elemeztük, itt a színeket kerestük meg rajta, majd kivagdostuk egyformára, és sorba raktuk a különböző árnyalatokat















állva, kezünket lógatva, laza ecsetvonásokkal azt festettünk, amit a kezünk akart :)





































Ezt pedig én varrtam Neki :) Szóval Anna választotta a hozzávalókat, de én sem tettem volna másképp :)