toritextil

3 helyről is kaptam ezt a kedves díjat és "felkérést", miszerint jellemezzem magam 7 pontban. Köszönöm, Jandó, Treboretta és Szera!!

Lássuk...

1. Nagy fejtörést okoz 7 gondolatot összeszedni, mert mindig mindent a tőlem telhető legjobban akarok csinálni, és sokszor jutok arra végül, hogy hát lehetett volna jobb is... :/

2. Nem vagyok éppenséggel nőies... de tegnap megbeszéltük Húgommal, hogy egyszer elmegyünk egy profi fodrászhoz és sminkeshez -lássuk, mit tud kihozni belőlünk :))

3. Szóval egyáltalán nem sminkelem magam, nagyon ritkán kihúzom a szemem feketére (nem is tudom, sokmindenről micsoda a dorgériák polcain...). Na erről jutott eszembe, hogy (lehet, hogy éppen ezért), de a bőröm olyan, mint a babáké... :)) Na azért annyira nem pihe-puha, de tény, hogy néhány ragyát leszámítva valóban sima -ez az, amire a külsőmön büszke vagyok.

4. Na erről meg eszembe jut, hogy imádok enni. Ha lehetne, szerintem folyton rágcsálnék valamit - ehhez képest pedig nem is vagyok kövér :) sportolni meg utálok, úgyhogy igazán elégedett lehetek :)

5. Hát igen, a sport... Valamikor Apikám nagy nehezen megtanított hátrabukfencelni, na én azt sikeresen elfelejtettem :D Viszont nagyon sokat gyalogolok (pontosabban rohanok -nem értem amúgy miért, na de így aztán mindig mindenhova sokkal előbb érek...). Ja egész jó kis láb- és karizmokat örököltem Apától :))

6. A varrás. Az egyik legfontosabb dolog az életemben. Olyan nekem, mint amilyen a kbítószereseknek lehet a drog, komolyan ideges vagyok, még a hasam is belefájdul, ha napokig nem varrhatok. A lehetőséget pedig, hogy egyáltalán rátalálhassak, Anyukámnak köszönhetem!

7. Már csak a Barátomról nem esett szó, és el is érkeztünk a legfontosabb ponthoz - a varrás azért csak a 2. legfontosabb az életemben, mert a Családom az első: Anyukám, Apukám, Fanni és most már lassacskán 4 éve Tamás :) Ők azok, akik maximálisan támogatnak mindenben, ha nem tetszik Nekik valami, azt is elmondják (ezt persze általában rosszul viselem, de tudom, hogy akkor is fontos). Nem szoktam ennyire komoly lenni, azt is gondoltam, hogy majd csomó lököttséget leírok magamról, de ma ez egy ilyen nap, úgy látszik.

8. És ha már a komoly dolgoknál tartunk, leírok még valamit, ami nagyon bánt: hogy nem tudok mindent (sőt viszonyítástól függően semmit) megváltoztatni. Olyan nagyon szeretném, ha nem lenne szenvedés a világon. Nem vagyok az a nagyon elérzékenyülős fajta, de ha éhező, fázó szegény embereket (főleg gyerekeket) látok, vagy csak hallok róluk, könnyes lesz a szemem. Tegnap este mesélte Anyukám, hogy egy többgyerekes családnak nincs tüzifája, és elromlott a mosógépük. A terhes nő kézzel mos (persze minek vállal még egy gyereket ilyen körülmények közé...), a ruhák napokig száradnak, mert nincs fűtés. A kislányt pedig megkérdezik, mi van ratja: hát vagy 600 ruha. Én is sokat fázom, pedig a panelban állandó a meleg, hát akkor szegény kisgyereknek milyen szörnyűséges lehet??? Azt gondolom, az országban számos olyan ember él, aki egymaga tudna segíteni ilyen családokon -többön is. Mégsem teszik. Hanem a másik nem feltétlen jómódú adja a párszáz vagy párezer forintját. Miért nem segít az is, aki zsebből ki tud rántani milliókat?? Tudom, vannak sokan ilyenek, mármint aki nemcsak megtehetné, hanem segít is, de szerintem sokkal több van, aki segíthetne, de nem teszi. Sajnálom, hogy lett egy ilyen pont is, ráadásul már a "kereten" kívül, lehet, hogy jobb is lett volna, ha nem írom le, de egyelőre jobbnak látom mégis meghagyni. Azt gondolom, Ti si hasonlóan láthatjátok a világot, mert aki még tudja, mit jelent az, hogy valamit saját kezűleg, sok munkával megalkotni, az sosem fog elszállni, és ezek közé az önző, kapzsi emberek közé tartozni. Legalábbis remélem :)

És, hogy jöjjön valami vidámság is, még egy info rólam. Mivel vizuális típus szerintem az ezen a felületen megjelenők többsége, képzeljetek el engem. Gondolom, annyit már sejtetek, hogy egy színes, örökvidám, mosolygós leányzó vagyok. Na valami nagyon-nagyon színeset képzeljetek el, hogy minél vidámabb legyen. Oké. vagyok én, és van rengeteg borzalmas ember. Na és akkor ha már hatalmas mennyiségű butaság és hülyeség felgyülemlik körülöttem, akkor elkezd füstölni a fejem - mint a Szaffiban annak a pasinak, akinek már fogalmam sincs, mi a neve, de ha ismeritek a Szaffit, akkor tudjátok úgyis (remélem, abban volt egyáltalán). Tehát ott vagyok a sok birka közt mondjuk a buszon (ott készülök ki legjobban), és nem halad a sor, mert valaki variál, hogy jaj melyik ülésre is üljön le, holott van, aki még fel sem szállt... Na szóval a színes ruhás lányból ilyenkor hatalmas fekete füst áradna, ha ilyen létezne, és a többiek fölé magasodna, elordítaná magát, és rendet tenne. Aztán meg ugyanúgy haladna tovább, mintha mi sem történt volna, szendén, álmodozón. Már a feje sem füstölne tovább. Na persze ez a vége már nem én vagyok, nagyon ritkán szólok be az embereknek, de így szerintem viccesebb volt elképzelni :)

Jujj, már mennyit beszéltem, rohannom is kell, mert még van egy kis Karácsonyi ajándék, amivel el vagyok maradva...

Na és akkor akiknek továbbadnám: igyekszem olyanokat választani, akik nem voltak még:

Pumpkin-lányok -Ők egyből ketten vannak :)

Jucii

Cserfescsillag

Gerdushi

Lilla-anya - Dóra

Ena

fúú, mennyit bírok beszélni, remélem, azért ezek után is visszajártok még...