Elmaradások - ismét

A közelmúltban készültek ezek a táskák. Csak ők még azért nem kerültek sem ide, sem a Meskára, mert képtelennek érzem magam megválni tőlük... :) Persze egyet sem fogok megtartani közülük, nemhogy mindhármat, de annyira szeretem mindegyiket, hogy nem tudom, mit tegyek. Most már legalább itt megmutatom, aztán hamarosan úgyis mennek a Meskára. Nekem nem ilyen táskára van szükségem, hanem keresztben hordhatósra, és amúgy sem tudnék választani. Olyan szép színűek... :)

Na én aztán szép vagyok, a saját munkáimat ajnározom....?! Illik ilyet?? Na mindegy, én úgyis azt gondolom, hogy így érdemes bármit is alkotni, ha maga az alkotó is odavan értük...
És különben sem azt dicsérem, milyen ügyesen varrok (mert azért az még nincs úgy - egyelőre :) ), hanem a színeiket.


Ez az első kép egy kicsit megbütykölt, hátha így jobban adja vissza az eredeti színeket, bár sajnos ezt nem hiszem..... de megpróbáltam :)

Bugyros ismét :)

Nórinak, egy csoporttársamnak készült ez az újabb bugyros :) Már jó rég említettem, hogy hamarosan elkészül az arany színű táska, hát csak mostanra sikeredett.. A cipőjéhez kellett varrnom, ezért ilyen aranyféle (majdnem épp olyan színű, mint a cipő :) ) Izgi volt, mert ritkán foglalkozom ilyen elegáns anyagokkal, és végül egészen elégedett vagyok :))


Összehúzva

Alapjáraton

És a "profi" zipzáras zseb :) (ilyet csak kérésre varrok ám, magamtól nem vállalnám be, mert hát nem rossz, nem rossz, megoldottam, de azért valljuk be, ezt nem így kéne - viszont Nóri azt mondta, jó :) )

(Nagyban nagyon vacakok a képek, a fotózási technikámon igyekszem javítani, addig is nézzétek el, ja és inkább ne nagyon nagyítsátok ki :) )

Játék Nórinál

Most már jönni fog ám más is, vmi saját alkotás, de addig is nézzetek be Nórihoz is :)

Játék Jucinál

Sajnos újabb esélyrontás ez részemről, de nem vagyok önző, és tudom, milyen jó érzés, mikor egyre többen jelentkeznek a játékomra, és hát amúgy sem hiszem, hogy 2-szer egymás után nyerhetnék Nála, szóval játsszatok Ti is, hadd örüljön a sok jelentkezőnek!! :) Nem mellesleg pedig igencsak szép dolgokat lehet nyerni.... szeretném is a zöld szettet, úgyhogy mégsem baj, ha nem is jelentkeztek annyian :P Na jó, befejeztem a hülyeséget..... Szóval nézzetek be Jucihoz!

Most már aztán igazán jönnie kell a tavasznak :))

Ugyanis nálunk már elkészült a tervezett húsvéti díszek egy része :) Természetesen Anyukám közreműködése nélkül Ők sem születhettek volna meg, mert nagyon sok ötletem van még, időmilliomos pedig a legutóbbi nyavalygásom óta sem lettem még... :/

Ó és persze most is szívesen veszem a véleményeket, kinek melyik miért vagy épp miért nem tetszik.... :)

Sorsoltunk

A zöldnél Anyukám húzott, a gombosnál Fanni. Remélem, aki ma szerencsésnek bizonyult, elégedett, aki pedig nem, azért visszatér még :)

Szera, Azeszti, írjatok e-mailt ide: torihair@gmail.com :)

Sziranszki és BCili!! Külön örülök, hogy írtatok, annak ellenére, hogy játszani nem akartatok, ezért arra gondoltam, hogy a következő játéknál, ha jobban tetszik, ami gazdát keres, 2-szer dobnám be a neveteket - az esélyeiteket javítandó. Mit gondoltok? :)

Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy játszott, és megírta a véleményét!!!!!!!!

Az elmaradt Napvirágosok

Úgy látom, mostanában ilyen bejegyzéseket írok..... a dolgok mindig jóval születésük után kerülnek nyilvánosságra nálam... mindegy, jobb később, mint soha :)

(hamarosan a Meskán)

Sorsolás pedig: HOLNAP ESTE 8 körül :)

Egy kis játékféle

Már többször említettem, hogy szeretnék valami játékot hirdetni. Azt sajnos nem tudom bevállalni, hogy a nyertesnek készítek bármit, amit szeretne (egyszer ez is eljön :) ). Úgyhogy 2 fülit szeretnék most kisorsolni.

Gondolom, így kevesebben is fogtok jelentkezni, mint pl a múltkorinál, mikor 6 dologból lehetett választani. Viszont azt szívesen venném, ha az is írna, akinek ugyan van véleménye, de a fülikre nincs szüksége. Csak írja oda legyen szíves, hogy a játékban nem szeretne részt venni!

Ez a vélemény-dolog azért fontos, mert ez a zöld az első ilyen fülbevaló, amit másnak kívánok adni, nem magamnak vagy a Húgomnak :) Olyan ez, mint amilyet a karácsonyi ajándékaimnál mutattam. Mi nagyon szeretjük ezt a fazont, mármint, ami ugyan lógós, de nem olyan nagy. És mi festjük a bogyókat, és mi "cuppantgatjuk" :) Szóval kíváncsi vagyok, Ti hordotok-e ilyesmit.

A másik fülbevaló pedig ő lenne, amire lehet pályázni. Az anyag és az ovális alak annyira megtetszett, hogy 2 párt is varrtam. A csészés-kannás nem volt kérdés, hogy az enyém lesz-e, ez viszont igen. Nagyon tetszik nekem, de hát azért csak luxus lenne magamnak rögtön 2 fülbevalót gyártani... :)

Viszont Meskára nem tehetem. Itt jön a bibije: belevágtam. Amilyen ügyetlen tudok lenni.. hát nem az utolsó lépésnél bénáztam?? de.. a gombóc megkötése után a felesleges szálakkal együtt elvágtam egy olyat is, amit nem kellett volna. Szétesni nem fog, szerintem legalábbis csak szándékosan lehetne szétszedni, de pénzt nyilván nem akarok érte kérni. És ha valakinek így is jó lenne, annak nagyon örülnék :)

Szóval kedves Pályázók (remélem, azért néhányan lesztek)! :)

A feladat csak annyi, hogy írjátok meg kommentben, melyiket szeretnétek és miért éppen azt (okulni szeretnék belőle :) ), én pedig nem is szabok túl hosszú határidőt, mert ez most nem egy olyan hej-de-nagy-játék, mondjuk szombat este sorsolnék. Csak egyet lehet választani! Mindkét sorsolós kupacba nem lehet bekerülni :) (már ha lenne olyan, akinek mindkettő tetszik..)

Elmaradásaim képekben...

...hogy már ne a szomorú bejegyzés fogadja az idetévedőket.

Nyaklánc Hugimnak. A barna azt hiszem, megint feketének látszik, de nem az :)
















Határidőnaplóm. Gyűrűs, hogy évekig jó legyen, sok rekesszel, virágaimmal, általam nyomtatott naptárral :)





















Fülbevaló. Saját :) A gyurmagombok Nóritól, az anyag Julcsitól. És egy kicsi az arcomból :)

Bercikutya története

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy kutya.. Na jó, csak egy kis falun túl élt egyszer egy boxer. 2-3 éves lehetett (a mesélő memóriája nem a tuti, de most úgysem ez a lényeg :) ), mikor A. először találkozott Vele. Szerető gazdijai kertes házukból panelba kényszerültek, ahová imádott kutyijukat nem akarták beköltöztetni. Vagyishát hogyne akarták volna, ki bírna megválni egy ilyen édes, kelekótya, bohém állattól, egy lógó pofájú, hatalmas buksijú boxertől.. de nem lehetett, tudták, hogy ott Neki nem lenne jó.


Találtak egy furcsa fickót, A.-t. Érthetetlen módon a boxer megszerette azonnal, de annyira, hogy elképesztő dolgokat produkált, mikor találkoztak. Majd' szétesett, mikor meglátta A.-t. A mesélő nem tudja, ez általában jellemző-e a kutyákra vagy inkább csak a boxerekre, de nem csak a farkát csóválta örömében, hanem az egész fenekét rázta :) Úgy nyáladzott, mikor A. megjelent náluk, hogy azt már rémes volt nézni.. Mikor a mesélő és a Húga elkísérték egyszer A.-t megnézni a kutyát (merthogy A. rendszeresen járt Hozzá - ez volt a szoktatás) hááát visítozva, nagyokat kacagva futottak előle, mert valahányszor megrázta a fejét, métereket repültek a nyálcafatkák :))


Látták a gazdik, hogy nincs itt mit tenni, a kutyát, Bertalant rá kell bízni valakire, és amint láthatták, a boxer már döntött is. Mielőtt végleg A.-ékhoz került volna, azért párszor el kellett vinni oda is szoktatásra, mert ott meg már élt egy másik kutya, Liza.


No hát egy-két ilyen alkalommal, mikor A. haza- és visszavitte Bercit, a mesélő és Húga is a kocsiban voltak... Ha valaki ült már boxerrel együtt egy zárt térben, akkor tudja, milyen is az :) Olyan büdiket tud pukizni, hogy huhúúú, volt ám kacagás az autóban, szegény kutyi meg csak nézett bambán, ahogy egy ilyen kis behemót, lökött állat nézni tud :)



Ha az ember pár másodpercnél tovább az álla alá tartotta a kezét, egyszerűen elfelejtette tartani a fejét :) (meglehetősen súlyos feje van egy ilyen kutyának..)


Miután az új otthonába került, a nyáladzás és a pukizás nagyjából abbamaradt :) Rendkívül boldog volt. Lizával is kibékültek. Jó kis csapatot alkottak, mert Liza egy igazi okos házőrző, Berci meg a lusta, ám az ember arcára mindig mosolyt csaló tagja lett A. otthonának. Mikor Liza ugatta az utcán elhaladókat, Berci vagy vakkantott 2-t (úgy fekve, ahogy volt :) ), vagy még Lizát ugatta meg - kicsit lassú felfogású eb :)


A. volt az isten számukra. Bárki kényeztette is Őket, mihelyst A. megjelent, el volt feledve mindenki - Berci ugyan kicsit nehezebben hagyta ott az Őt simogatókat :)
Egyszer Berci futott naaagy lendülettel (ez azért nem fordult elő olyan gyakran :) ), annyira nézte A.-t, hogy egyszerűen telibe találta a barackfát. A. persze nagyon megijedt, mert a kutya eldőlt, de látta, hogy nincs semmi baja, úgyhogy jó kis sztori kerekedett a lökött kutyiról megint :))





Berci lassan 7 éves. A bohókás kutya kissé megöregedett. Ugyanolyan vidám, popsit rázó, kényeztetést imádó, kedves állat maradt, mint rég (a mesélőt és Húgát is nagyon megkedvelte ám, alig engedte Őket le a lépcsőn, annyira tolatott mindig egy kis simiért :) ), de rosszullétek jöttek. Többször összeesett. Az állatorvos adott Neki gyógyszereket, amik egészen jól helyrerakták. Valami aztán mégsem stimmelt. Nem evett. Már a húst sem. Gazdijainak viszont még mindig örült. Néhány nap, hét alatt úgy lefogyott, hogy a hatalmas, kerek fejből már kilátszottak a csontok, a horpasza nemhogy megvolt, hanem már szinte lyuk volt. Tegnap már mikor hívták, sem ment.

Dönteni kellett. Apukáméknak ma el kellett engedni............
:((((