Mindenféle - nagyon hosszan..

Arra gondoltam, most egyben pótolok jó sok elmaradást.. akinek van kedve, olvasson, akinek nincs, az esetleg fussa át a képeket :)

Előszöris egy kép a Szabad a vásárról:

A remélni mertnél sokkal jobban éreztem magam, szép időnk volt, jó szomszédok (Makrankáék és Zera bazaar :) ), kedves reggeli segítőm (Piroseper :) ), későbbi Tamásom, néhány ismerős a nap folyamán, sok külföldi, sőt rengeteg :) Velük persze még mindig képtelen vagyok normálisan kommunikálni, mert percekkel később jutnak eszembe a jó gondolatok, hogyan, mit lehetett volna beszélni.. de azért megértettek, azt hiszem, vásároltak, tehát nagy lükeségeket nem mondhattam.. :) Sajnos nincs még elég bátorságom, persze tudásom sem.. Azért regisztráltam pár hete az Etsy-n, de egy esetleges boltnyitás, az egy későbbi akció lesz. Ha gyűjtök előbb önbizalmat, aztán meg tudást :)

Na de vissza a vásárhoz. Via rendelt tőlem egy füzetet, oda jött érte. Azt hiszem, tetszett Neki :)) Én pedig nagyon szerettem varrni, azokban a napokban épp közel állt hozzám ez a finomabb színvilág. (Ma meg éppen feketében, pirosban, szürkében, türkizben, barnában gondolkozom.. ki érti ezt?! :) na persze, nem együtt :) de hamarosan ennek eredményét is láthatjátok :) )

Aztán néhány gondolatot gondoltam, megörökítek a vasárnapomról is. A Szabad a vásáron ugyanis csak szombaton vettem részt, mert már hetek óta egyetlen szabad hétvégénk sem volt, viszont megnézni és elintéznivaló igen, és mivel a következő hétvégéim is zsúfoltak lesznek, mostanra tudtuk besűríteni ezeket a dolgokat. Szóval a Természettudományi Múzeum volt már hónapok óta az egyik cél. Nem titok, hogy utánanéztem, van-e lehetőség ingyen is megtekinteni az állandó kiállítást, sajnos muszáj ezt is szem előtt tartani, ha egyszer van ilyen lehetőség. Minden hónap első vasárnapja a 26 éven aluliak számára ingyenes. Biztos sokan tudtok is róla, sokan ismeritek is, sokatokat talán nem érdekel, de azért én fontosnak tartottam megemlíteni, mert egy nagyon színvonalas múzeumról van szó. Igényesen, játékosan felépítve. A környezet olyan ingergazdag, hogy képtelenség mindent észrevenni, megnézni. Sajnos manapság a múzeum szó hallatán a legtöbben húzzák a szájukat, pedig azok is lehetnek érdekesek, ahol a képek csak egymás mellé vannak függesztve a falon, tehát mondhatni hagyományosak, de egy ilyen, aminek köze nincs a tipikus múzeumokhoz, egy ilyet szerintem érdemes lenne bemutatni minden fiatalnak. Akármilyen érdeklődésű is az illető - én sem vagyok egy nagy biológia- vagy épp földtan-rajongó. És Tamás sem az. Mégis élveztük, és fotóztam, amennyit csak bírtam, mert fotós jegyet azért váltottunk :)

Szóval itt egy kép, egy nem túl jó kép az egyik helyiségről, hogy el tudja kicsit képzelni az is, aki nem járt még ott.

És kettő, ami az én érdeklődésem tárgyát képezi. Én főleg itt is a mintákat, felületeket kerestem, olyanokat, amikből aztán később lehet táplálkozni, azaz mintákat tervezni. A mintatervezési feladatokat szerettem mindig legjobban. Foglalkoztat a gondolat, hogy újra ebben kéne gondolkoznom, de hónapok óta, sőt évek óta csak fotózok, gyűjtök. Azért egyszer talán.. :)

Juj, mennyit locsogtam.. Na mindegy most már, ami még fontos: játék van velem PandArte-nál a masnis táskáért :)
Aztán sok minden van a fejemben, amit mutatni szeretnék itt, varrományt is, mást is, úgyhogy igyekszem kicsit aktívabban jelen lenni :) Igyekszem a rendelésekkel is haladni, az új tervekkel is párhuzamosan, de a hétvégén hazautazom, utána meg Wampozom, úgyhogy kicsit le vagyok amortizálódva, valószínűleg ezért van kedv és kedvetlenség egyszerre, fáradt vagyok.. de ez azért jobbféle fáradtság :)

Ja és azt ki lehet szúrni a vásáros képen, hogy készült kétféle új övtáska-'kollekció' (úgy érzem, még mindig csínján kell bánnom ezzel a szóval), most a kicsit egyszerűbb mintákat kedvelőknek, nem túl zsúfolt, gyöngyös, gombos övtáskák. Ezek képével jövök hamarosan, egy új fülivel, egy kis kiárusítással, egy kis tanítással, zenés dologgal, hímzéssel, tehát tervek azok vannak, amiket remélem, tettek is követni fognak itt a blogon :)

Egy rendelés :)

Valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki utálja a szilvesztert.. Vagy legalábbis nagyon kevesek közé tartozom, gondolom. No sebaj, azért nem bosszankodós bejegyzés lesz ez :)

Csak ahogy Boldog Karácsonyt is egy rendeléssel kívántam, Boldog Új Évet is azzal szeretnék :)
Nagy reményekkel futok neki az új évnek, mert bár rengeteg jó dolog történt velem idén, sajnos az összegzésem szerint inkább rossz volt, mint jó.. Amiből szerencsére Ti keveset kaptatok, mármint a szomorúságot, a rossz kedvet igyekszem kihagyni a blogból.
De tele vagyok új ötletekkel, csak épp a kezem még továbbra sem bírja felvenni a tempót az agyammal.. :)) Remélem, kíváncsiak lesztek rám jövőre is, ami mindannyiunknak szuper év kell, hogy legyen :)

Jó éjszakát Mindenkinek :)

Egy kis ajánló

Megint egy volt csoporttársamról lesz szó :)

Üvegezik, lehet, hogy ismeritek is már néhányan Meskáról, Hanukarácsonyról, esetleg a Szikra Piacról.



Választottam egy képet a blogjáról, nekem ez tetszik legjobban, biztos, mert ez olyan színes.. :)














Itt pedig a facebook-oldalán találjátok Magatokat :)

Ráadásul játék is van Nála, úgyhogy duplán érdemes benézni :)

Ja és holnap meg lehet nézni élőben is a Szikra Piacon, a Nyugati Pályaudvarral szemben!

Kéne egy kis segítség..

Nincs tippetek, hol lehet Pesten ilyen bogyós láncot szerezni?? A lényeg, hogy ilyen sötét, feketés legyen! Azt tudom, hogy az Üllői úti gyöngyösboltban világosat lehet venni, de én ilyet szeretnék.. azt hiszem amúgy, ezt is ott vettem, de nem vagyok benne biztos..

léééégysziiii, segítseteeeeek!!!!!! :))))

Az én icipici képecskéim :))

Pirosepertől természetesen :) Ma találkoztam Vele, ugyanis én vettem meg a néhány napja feltöltött új apró képeit - nem tudtam tovább ellenállni, ezek a picik éppen nekem lettek kitalálva (na nem mintha egy méterszer méterest nem tudnék elképzelni a falon :) )

imádom őket, KÖSZÖNÖM :))))

A mai napom - saját készítésű mutogatnivaló nélkül persze egyelőre

Lehet, hogy írtam már, nem emlékszem, hogy szombatig nincs varrógépem. Addig persze tervezek még ténykedni, sőt van is, amit mutathatnék, csak előbb kell szereznem egy műtermet - azaz egy íves fehér lapot :)

Viszont az élet azért pezseg :)) Előszöris találkoztam Melindával, aki elkészítette életem leggyönyörűbb lábbelijét.... Nagyon régóta vágytam rá, és most végre elérkezett az én időm :))) Remélem, nem baj, hogy a fotókat felhasználtam, de ennél jobbakat úgysem tudtam volna.
Annyira gyönyörű, hogy ma vele alszom :D oké, ölelgetni azért nem fogom, de idetettem az ágy mellé :)















Na de, hogy ne dumáljak már megint annyit, gyorsan áttérek a következő dologra: ma volt az első Évi-féle találkozó-beszélgető 'est' a Karamell Kávézóban, ami egy isteni, hangulatos hely - nekem legalábbis nagyon tetszik (ilyen helyeken nem vagyok túlzottan jártas), főleg, hogy itt megint találkozhattam blogosok, meskások munkáival :) és így ma persze még néhány alkotóval is :) most nem sorolom fel Őket, mert lehet, hogy nem tudnék mindenkit.. :/

És volna még egy kérdésem: oldalt a meskás kirakatom miért nem frissül, mikor már van 3 új dolgom feltöltve? de pl az övtáska, amit 1-2 hete töltöttem, megjelent, csak ugye azóta megvették, el is tűnt, ez így jó is volt, de a kitűzőket már előtte töltöttem fel, mégsincsenek ott... ha van másnak is ezzel problémája, légyszi szóljon - hátha csak én vagyok a béna, addig nem akarom a meskás lányokat zavarni

és volt még valami, amit akartam írni, de elfelejtettem.. azért kíváncsi lennék, mi volt az....

:)

Csak a duma... :)

Ez most egy szövegelős bejegyzés lesz, hisz' nincs mit mutogatnom, mesélnivalóm viszont annál inkább :)

Előszöris nagyon szépen köszönöm a sok biztatást, segítséget, érdeklődést az albérletmizériánkkal kapcsolatban!! Borzasztó volt hétfőn, azt hiszem, képzelhetitek, mennyire, ha már én is el voltam keseredve, én aki mindig pozitív vagyok, másoknak is mindig próbálom ezt átadni... na aztán kaptam is a magamét a családomtól, hogy én aztán most nehogy elhagyjam magam, hisz' mindig kihozom mindenből a maximumot, ez is jóra fordul, nem lehetetek ilyen kuka, na :)
Igazuk lett - keddre jóra is fordult a dolog: egész nap rohangáltunk, telefonáltunk, láttunk borzalmas lakást, 4-re volt megbeszélve egy találkozó, 4 óra 10kor megelégeltük a várakozást, felhívtam, fél 4kor kiadták, már csak egy volt vissza aznapra, de Tamásnak nem tetszett a környék, tudtuk, hogy bebuktuk azt is... És akkor megjött, aki megmutatja a lakást... beléptünk, és én imádtam :) és Tamás is imádta :)) Minden - a korábbihoz képest - előnyével és hátrányával együtt. Kivettük :) Szerda óta bent lakunk :))

No de most ennyit a mesedélutánról, mert ami fontos még, hogy ugyan játékot nem indítok, most nem megy, de azért vannak itt számok :) 1 éves volt tegnap a blogom - ehhez társul közel 200 bejegyzés, közel 200 rendszeres olvasó, több mint 200 meskás kedvencnek jelölés, nemrég még csak a 20 000-et lépte át a számláló, most meg már a 30-on is bőven túl van...... hihetetlenek ezek nekem :)) Nem érzelgősködöm most nagyon, de azért azt le kell írnom, hogy a Tőletek kapott rengeteg biztatás és pozitív visszajelzés nagyon-nagyon jó hatással volt rám!! Nemcsak abban, hogy boldog vagyok, hogy egy ilyen 'banda' részese lehetek :), és hogy örömet szereztek, mikor kedveseket írtok, hanem több lett az önbizalmam, nagyobb a szám, sok mindenben jobban megállom a helyem, mint az egész meskásblogos időszak előtt!! Ezért remélem, még sokáig nem hagytok itt, mert még pallérozni kell azért ezeket a dolgokat :) Na nem mintha megérdemelném, hogy gyertek és olvassatok, hisz' én megint annyira, de annyira el vagyok maradva.. nemhogy nem kommenteltem, még csak nem is láttam blogokat... egyszerűen folyt ki a kezem közül az idő... de lassacskán igyekszem pótolni :)
És amit még meg kell említenem: remélem, a családom idetéved, mert ugyan beszélek Velük rendszeresen, így mégiscsak más, szóval, hogy míg Ti csak a jókat, az alkotást láttátok, Bennük a támogatás mellett azért gyakran ott volt a félsz, aggódtak, aggódnak most is, de azt hiszem, ezen számok ismét azt bizonyítják, hogy most már nincs miért :)

Jaj, hát megint mennyit jár a szám.. ezer a dolgom, de akkor is akartam már írni Nektek, még ha nem is túl izgi végigolvasni egy ilyet..
Na most megyek, mert ha végre rendet tudok tenni a varrósarkomban (merthogy képzeljétek, az is elfér még az albérletben :) ), akkor picit alkothatok is :) Gép nélkül ugyan, mert 10-éig nincs, de van még egy csomó cuppantott, ami kampóra vár, meg szabnivalók rengeteg.. :)

Jut eszembe, jártam a Ráday utcai Karmazsinban, és láttam Kricsár-, Ringu-, és Noriko-ékszereket :)) Lehet, hogy mást is láttam, de nem fogtam fel, mert ez is kedden volt, és addigra már nagyon hullák voltunk, de elhaladtunk a bolt előtt, és felkiáltottam, hogy ide muszáj bemennünk, hiszen több helyen olvastam már róla :)

Na most már tényleg ennyi :) ja és a 2 játékot sem felejtettem el! (Barbi és Nóri)
Igyekszem, hogy mutathassak is valamit :)

Ajjjajjjj...

Pestiek, légyszi olvassátok el ezt a bejegyzést!!
Azt akartam ma este írni, hogy Helloooo Budapest!! :)), ehelyett jó nagy szarban vagyok....... bocsánat a szóért..

A lényeg, hogy tegnap estig úgy volt, hogy ma költözünk 6-kor a kb másfél hónapja lefixált albérletbe.. A főbérlő tegnap este visszamondta...... mi meg álltunk csak összecsomagolva, állásinterjúra készülve... Szóval hellooo, Pest, itt vagyunk, csak épp egy átmeneti szálláson, totál ki vagyok bukva, szerintem sosem voltam még ennyire, a gondolataimat sem bírom összeszedni, bocs Mindenkitől, aki most idetéved, ja és igen, a lényeg, hogy ha valaki tud nagyon sürgősen pici kiadó lakást, az légyszi gondoljon ránk!!!!!

jesszus, még úgy is írok, mintha valami hajléktalanok lettek volna belőlünk... pedig nem, szuperjó helyet kaptunk, csak hát ez nem megoldás, 3 hétig ugyan dekkolhatunk itt, de nagyon szeretnénk már ezen a héten beköltözni egy igazi lakásba...

ilyen idióta egy bejegyzést..... egyszerűen tényleg képtelen vagyok normálisan írni.... ne haragudjatok

3 dolog

Játék Anettnél, szerintem nézzetek be, már csak azért is érdemes, mert szupi kis kollázsokban látható most egyben egy csomó munkája, és ez nekem tetszik :))
















Aztán szerveződik ám a blogtalálkozó - gondolom, nem baj, ha reklámozom, de ha mégis, majd csak szól valaki :) Gina szervezi. Információk itt.


Ééééés, amit én szeretnék: sárgás-világosbarnás aprómintás vásznak..... cserélni, venni... csak legalább legyen 20*20-as, de nem baj, ha nagyobb :)
nagyon háklis vagyok, ezért nehezen találok olyat, ami a fejemben a tökéletes elképzelés, tehát ha néhányan még rá is szánjátok Magatokat, hogy megmutatjátok, mitek van, számítsatok rá, hogy még én fogok variálni... ami tudom, nagyon gáz, hogy én kérek szívességet, és még én izélek, de hát én már csak ilyen vagyok... :) de azért léééégysziiii, keressetek nekem ilyen anyagokaaat :))))

Picike helyzetjelentés

A mai napon elvéreztem a szigorlaton. Ami azt jelenti, hogy a hétvégére jutalmamként tervezett bazinagy varrás elmarad, mert jövő szerdán meg kell lennie, különben nincs diploma... :S de jól vagyok :)
Úgyhogy a jövő hétvégéig nemigen lesz mit mutogatnom.. remélem, azért nem hagytok el :) jövök én még ;)


Jut eszembe, még egy kis kiegészítés, hogy kerek legyen az előző történet: a leányzó törölte azt a bejegyzést, és bocsánatot kért Húgomtól. Azt gondolom, ezt inkább azért, mert nagyon csúnyán kikezdték az osztálytársaik facebookon (noha mindenben igazuk volt, elég keményen mondták meg a magukét), és tudta, hogy ebből nem jöhet ki győztesen, de ezt én nem tudhatom biztosan, hiszen nem ismerem. Ha tévedek, és igazából valóban megbánta ezt az egészet, akkor meg persze nagyon örülök!
Ennyi. Szerencsére az 'ügy' úgy tűnik, ezzel le is zárult :))

Tanulság

Az ember szégyellje, amije van...... igaz, hogy sok másban meg lehet, hogy épp hátrányt szenved, de nem ez nem számít.. a lényeg csak, hogy nehogy büszke legyen, ha valami jó történik.....

Édesanyámat és Húgomat kikezdte az egyik osztálytársa és annak anyja azért, mert Anya meg merte kérdezni, hogy sikerült az érettségije... És ez az én Anyukámnak nem volt elég, még azt is elmondta, hogy Fanninak hány százalék lett.. Nem is értem, milyen Anya az ilyen?? Büszke a lányára? Hogy képzeli ezt?? Igaz, hogy annak a másik lánynak is 98 lett a magyarja.... de őket ez vérig sértette, hogy a mi Fanninknak jobb lett (hangsúlyozom 1 %-kal!!!!), és szerintük az én Édesanyám azért beszélget másokkal, hogy kárörvendjen.... logikus, nem?

Ugyan nem ismeritek Édesanyámat, Húgomat sem, sőt még engem is ki tudja, mennyire, de feltételezitek, hogy Anya azért büszkélkedik fűnek, fának, és én azért írtam ki a blogra Fanni eredményeit, hogy megalázzunk másokat????? Mert ha igen, BOCSÁNATOT KÉREK MINDENKITŐL, aki ezt így vette, sőt törlöm is azokat a bejegyzéseket!

Nem hinném. Azt gondolom, itt olyan emberekkel kerülök kapcsolatba, akikkel tudunk együtt örülni egymás örömének. De szóljatok, ha nem így van, és inkább irigykedjünk...

Ja igen, a csúcsot pedig nem is mondtam. Az a lány ír egy blogot. Magáról. Én nagyon sokáig nem láttam értelmét a blogírásnak, gondoltam, milyen gáz már, ha valaki saját magáról írogat az internetre, ki kíváncsi rá... csakhogy! ha van valami mondanivalója, legyen az alkotás, amit bemutat, sztorik a gyerekei mindennapjairól, főzés, vagy akármi, amivel egy kis pluszt ad a világnak, akkor az már milyen szuper!! ha már néhány ember arcára mosolyt csal, elért valamit. De az, mikor valaki igazi naplót ír, csak épp a billentyűzeten.. azt inkább ne tegye... És ez a lány most írt egy történetet a naplójába. Egy gusztustalan történetet. Melyben azt állítja, az ő jogait sérti, hogy Anyukám kérdezett róla (Ti sem hallottatok még ilyet, hogy bűn valakinek a kb hogyléte felől érdeklődni, vagy csak én vagyok ilyen buta??). Ugyan nevek nélkül írta meg a sztorit, de annyira pontosan meghatározta a szereplőket, hogy aki Kanizsát ismeri, az baromi egyszerűen rájön. Akkor ez a mi jogainkat nem sérti??

ÉS TIZENNYOLC ÉVESEN ILYEN!!!!!!!!

Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen bejegyzés "színesíti" a blogom, de remélem, megértitek, hogy rosszul érzem magam. Ja azt még nem is írtam, milyen jelzőkkel illette Édesanyámat. Ő lett az "édes kis nőci", az ő anyja meg az "úrinő"......... áh, mindjárt sírok.... sosem írtam még ilyet, tényleg bocs.. de csak azért rosszabb az én Anyukám, mert Neki nincs diplomája??? és mert büszke a lányára?? minek örüljön, ha nem ennek?? jójó, én nem vagyok Anya, de biztos akármilyen lenne a gyerekem, büszke volnék rá. Ti is mind büszkék vagytok a családotokra, nem? és az írása alapján azt érezteti, hogy bezzeg az ő anyja nem kérdezett senki felől, és nem is dicsekedett senkinek... Vagy hazudik, vagy milyen anya az ilyen?

Tényleg NAGYON SAJNÁLOM, ha ez másnak is így jött le - hogy én nagyzolok a Húgommal.. Nem akartam.. Csak örültem.

De most már elég volt belőlem.
gyorsan írok is egy másik bejegyzést, nehogy az újonnan idetévedők ez alapján a bejegyzés alapján ítéljenek meg rögtön :)

Bocs, de muszáj megint...

.. Fanni magyarból is 99%-ot írt......... tudom, nagyon gáz, hogy mindenről írok, csak varrásról nem.. de eljön annak is az ideje.. de hogy lehet valaki ennyire okos??
:)))

Kis beszámoló - bár sajnos nem a munkáimról.. :( de azért jó dolgokról :)

Épp ma egy hete, hogy megérkezett a nyereménytáskám Julcsitól, csütörtökön láttam először, pénteken felavattam, odáig pedig, hogy megmutassam, ma jutottam el :) Ezúton is köszönöm :)





















Aztán Húgommal rendeltünk egy Kosztolányis medált Nova Design-tól. Ugyanaz volt a magyartanárunk gimiben, Őt szeretnénk meglepni :) (Ő az, akit borzasztó sokáig altattak a H1N1 és szövődmények miatt Nagykanizsán, ha esetleg hallottatok Róla - és most már jól van :) kórházban ugyan még, de jól :) ) És remélem, nem ismeri a blogom (még :) ), mert csak 1 hét múlva tudunk bemenni Hozzá.....

















És egy játékféle Shushannánál, nézzetek be, szerintem érdemes :)

Új kiskutya :)

Gondolom, talán többen emlékeztek még Bercire. Közel 3 hónappal a távozása után új jövevény érkezett, egy újabb tünemény :)) Tudom, ezek a dolgok nem tartoznak feltétlenül ide, de nekem fontosak egyrészt, másrészt pedig úgy gondolom, az állatokat a legtöbben szeretik, tehát annyira unalmas téma nem lehet :)

Nos, íme: Beki (a névválasztás hosszú história, és az sem biztos, hogy Apukámék így gondolták leírva, de végülis úgysem ez a lényeg, hanem, hogy kislány), a 12 hetes amerikai staffordshire terrier. Felnőtt korára brutál kinézete lesz, egyelőre el sem tudom hinni, hogy hogy át fog alakulni. De elképesztően aranyos :))















Csak még fél óra igen aktív hancúrozás után másfél órát alszik, de úgy, hogy én ilyet még nem láttam.. Egyszerűen lehetetlen felébreszteni.. emelgettük, gyömöszöltük, de semmi... ja de, néha megmozdult a szemhéja :D Apa áttette a napról az árnyékba, nehogy napszúrást kapjon, de erre sem ébredt fel.. mondom, tünemény :))

Természetesen Liza sem maradhat ki, az okos, nyugodt felnőtt :))

És hát próbáltam lefotózni őket együtt is, de ennyi kerekedett ki a dologból :)) ráadásul amennyi eszem volt, jól beálltam, azán persze észbekaptam, de addigra meg már nem tudtam éles képet készíteni az izgő-mozgókákról, így az árnyékom most látszik a fotón.. remek.. :)

És ami még fontos: tegnap Pesten jártam, bár sajnos nem sok időt töltöttem ott, csak gyorsan átadtam Pipacsbimbónak a nyereményét és Maciangyalnak a legnagyobb szőrmókot, no meg persze vásároltam megint, csak most nem csak a Gyöngyösboltban, hanem a Gyöngyházban is, jó kis nap volt, na :)))

Játék Pirosepernél!

Nézzetek be Fannihoz, gyönyörűeket alkot!!






















És ha még érdekel valakit, velem mi van, annak egy kis tájékoztatás.. hát nem sok, folyton tanulnom kell, kéne..... bár épp 1 hete, hogy utoljára tudtam mutatni vmi saját munkát, ami nem is olyan hosszú idő, de sokkal régebbinek tűnik.. már úgy, de úgy szeretnék alkotni úgy igazán, rendesen, sokat..... ma volt a vizsgafestés.. na hát mondjuk, ott alkottam :) kár, hogy erre annyira nem vágytam.... 3 hét múlva meg szigorlatozom művtöriből, úgyhogy addig tuti, nem sok mindenre számíthattok se Ti tőlem, se én magamtól sajnos.. :( de remélem, kitartotok, mert még júniusban záróvizsga, aztán......... annyit fogok varrni, csak győzzetek nézelődni :D

És aki most idetéved, és rendelt tőlem, és olvassa e sorokat, annak ezúton is üzenem, hogy igyekszem, amint van hétvégéken időm, azonnal szabok......

Kérés/kérdés

Kedves Mindenki, aki idetéved! :)

Többetektől kérdeztem már ugyan, de gondoltam, rákérdezek itt is, hátha van valakinek valami ötlete: albérletet szeretnénk (Tamással) Budapesten kb július 1-től. Azért írom ide ki, mert most még nem tartom valószínűnek, hogy ha felhívnánk akárkit a hirdetések alapján, lazán azt mondaná, hogy persze, megtartja nekünk még közel 2 hónapig.. Viszont arra gondoltunk, hátha van olyan köztetek, aki tudja, hogy ismerőse kiköltözik júniusban.

De bármilyen tippet szívesen fogadunk :))
Nem is írok részleteket, az túl hosszú volna :) A lényeg, hogy nem valaki(k) mellé szeretnénk beköltözni.

Szóval írjon e-mailt Mindenki, akinek bármi is eszébe jut, légyszi!! (torihair@gmail.com)

Egy kis ez meg az :))

Na, most már jönnek képecskék is a múltkori hosszúúúú, unalmas bejegyzés után :)

Hohóó, a nap talán legjobb hírét gyorsan leírom, mert ez annyira hihetetlen.... 77 Meskabalás cuccból benne vagyok a 10 legtöbb szavazatot kapottban..... hihetetlen...... köszönöm Mindenkinek!!


Aztán van itt néhány tási :) ezek története hosszú, a lényeg, hogy varrok én egyszerre aztán mindent.. :))

És még valami: nemigen nézek tévét, mióta főiskolás vagyok, de tény, hogy az kicsikorom óta megvan, hogy ez a legjobb agykikapcsoló.. ha tévét nézek, egyszerűen mindent elfelejtek, nem gondolok sem jóra, sem rosszra. (persze ez a műsortól is függ) No de nem is ez a lényeg, hanem, hogy az eheti vacsoracsatában nagyon jó kis csapatot raktak össze szerintem. Józsa Imrével az élen. Ez a hang.... imádom. Húgommal amúgy is nagy "hangrajongók" vagyunk, már ha lehet ilyen fogalmat használni :)) Hát még, hogy Amelie-muzsika szólt mialatt egy Marquez-idézetet mondott. És még a gondolat is tetszett (bár amúgy Marquezt én még nem olvastam):

"senki sem fog emlékezni Rád a titkos gondolataidért "

így nem az igazi, hogy hiányzik az eleje, de hirtelen már csak ennyit tudtam leírni. A lényeg, hogy mindig mondjuk ki, amit érzünk, főleg, ha szeretünk, hálásak vagyunk, bocsánatot kérünk, mert sosem tudhatjuk, mikor tehetjük meg ezt utoljára. Én is ezt gondolom, és igyekszem eszerint cselekedni szerencsére már régóta. És ez nekem így méginkább tetszik. Nicolas Cage-hanggal és Amelie-zenével :))

Bocs az újbóli sok dumáért, de úgy éreztem, ezt az emléket muszáj megtartanom, ha az agyam már amúgy is csak a felesleges dolgokat raktározza, ez az internetes naplóféle pedig épp jó a fontosabbaknak :))

Bő lére eresztve....

Óóóóóóóó, húúúúúúúúúú, váááááááááááááááááááááááá QUIMBYYYYY :))))))


Na de ne rohanjunk ennyire előre, vegyük szép sorjában a dolgokat, mert sok jóság törént velem a napokban :)


Először is: csütörtökön Encitől (kiegészítés: ma pedig Nóritól) díjat kaptam, amit Mindkettőtöknek nagyon-nagyon köszönök!! :) (most nem adom tovább, mert egyszer régebben már megkaptam, azt hiszem, akkor eleget tettem a pontoknak)

Ó, majd' elfelejtettem, hogy csütörtökön megnéztem az Alice csodaországbant. Tán 3 éve voltam utoljára moziban, úgyhogy itt volt az ideje, ha már egyszer Alicet játszottak :)) 3D-t meg még úgysem láttam :) (bár nem az volt a nagy élmény, mert sajnos nyomta a buksim a szemüveg, pedig annyira azért azt hittem, nincs nagy fejem... :/ :) ) Lakótársammal mentem, aki film szakos a rajz mellett, szóval mindketten nagyon izgatottak voltunk, azért is, mert azt hallottuk, hogy mind a Tim Burton-rajongóknak (ez Lakótársam), mind pedig az Alice-rajongóknak (ez volnék én) csalódás.. Egyikünknek sem volt az :)

Aztán pénteken: találkoztam Jandóékkal :))) Dórival, Jankával és még Dóri férjével is :) Kedves, mosolygós csapat, csak én viselkedtem kicsit idiótán :/ :) Ja igen, ennek is van előzménye: történt ugyanis, hogy néha váltottunk e-mailt Dórival, és összeraktuk, hogy hát Ő bajai, én meg minden héten 2-szer átutazom a városon, gondoltuk, összefuthatnánk. Csütörtök este (kb éjfél felé, holott mindketten korán keltünk) gyorsan-gyorsan meg is beszéltük, hogy lesz kb negyed órám Baján pénteken 9-től... Így összehoztuk. És szuper volt :) Mindig fura olyasvalakivel találkozni, akivel tul.képp már csomót beszéltem neten, mégsem láttam még, max képen.

Ja és még ajándékot is kaptam. Szégyenszemre én nem vittem semmit, de mentségemre legyen mondva, hogy tényleg nagyon hirtelen ötlet volt (voltaképpen 9 órával a találka előtt beszéltük meg..), Szegeden meg nálam nem volt semmi.

Na de nem is ez a lényeg, hanem, hogy ez a bálna-tartóka irtó cuki!! A szemei gombok, ezekkel zárható, és még nyelve is van :) imádom!!

Ja ééééés ennyi jó már bőven elég is lett volna egy hétre, de még péntek este kirúgtam a hámból, és még elmentünk Húgommal, egyik Barátnőjével és Tamással Quimby-koncertre is............ és áááááááá :)))) eleve csoda, hogy Kanizsán előfordul ilyen (mint a műsor alatt kiderült, a 90-es években voltak itt utoljára), és hogy még csendes-ülős is?! (na mondjuk annyira nem volt csendes :D)

Bár legutóbb is a Quimby szerepelt egy bejegyzésemben, mikor zenéről írtam, nem voltam fanatikus Quimby-rajongó. Eddig...... zseniális volt, isteni, fenomenális, fergeteges, fantasztikus, katartikus, áh szavakban nem lehet kifejezni.... Hihetetlen volt, mit műveltek..... egyszerűen elképesztőek ezek az emberek. Eleve imádom azokat a zenészeket, akiket baromira nem érdekel, hogy néznek ki, csak a zenének élnek, hihetetlenül át tudnak szellemülni, ráadásul egyikük sem egyetlen hangszeren játszott...... egyszerűen elmondhatatlan, leírhatatlan..... 70 perc volt az első rész, 15 szünet, aztán még 60 perc.. némajátékkal, sztorikkal, ismert és kevésbé ismert, régi és új számokkal, lassúakkal, gyorsakkal, minden volt, aminek lennie kellett, elképesztően meg volt szervezve, ki volt találva, Dódi színészkedett, Tibi sasszézott, Líviusz elszállt, Szilárdhoz nincs mit hozzáfűzni, mert egyszerűen csak zongorázott, és ennyi nekem elég is volt (én is zongoráztam nagyon sokáig), a dobos Ferenc a másik, akihez nincs mit hozzáfűzni, csak dobolt (ez pedig azért lényeges számomra, mert ha lehetőségem adódna még egy hangszeren megtanulni játszani, akkor az a dob lenne.. ja meg a szájharmonika :) ), ó és ott volt a gitáros Ferenc, aki a legjobban élvezte, az egész műsor alatt táncolt és vigyorgott.........

még most is a hatása alatt vagyok............

ja és amikor elkezdték a Magam adom lassú verzióját.... az volt a csúúúúúúcs :))

Ó, mennyit írtam, húúú, bocsi :)

Sárga bejegyzés :))

Ha már úgyis sütöget a napocska, itt az ideje, hogy megmutassam a sárga dolgaim :)) persze ez az ötlet csak a képek feltöltése után fogant meg a fejemben, akkor vettem észre, hogy a bejegyzésbe szánt képek mindengyikén a sárga vagy a narancs dominál :)

Megmutatom a legkedvesebb ajándékaim némelyikét.

A hétvégén elkészült a hőn áhított spulnitartóm :))) Házigyártmány ám, a Barátom készítette nekem, ugye milyen szééép?! :))))

Ha pedig már ilyesmit akartam megmutatni, eszembe jutott az Apukámtól még a múlt Karácsonyra kapott szabóolló (toritextil-felirattal - ha nem lenne kivehető) :)) és az Anyukám által készített tűpárna :))

És akkor egy kis virág is :) ez is Tőle, a nárcisz a kedvencem :)) (na azt nem tudom, miért kaptam, mert annyira azért nem érdemeltem meg szerintem, de ha Ő úgy gondolta.... :) )

Hamarosan jövök még ezzel-azzal, de most ritkulni fognak a bejegyzések, mert nagyon közel a vééég......... Szóval a diploma és ami ezzel jár... :S

Bercikutya története

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy kutya.. Na jó, csak egy kis falun túl élt egyszer egy boxer. 2-3 éves lehetett (a mesélő memóriája nem a tuti, de most úgysem ez a lényeg :) ), mikor A. először találkozott Vele. Szerető gazdijai kertes házukból panelba kényszerültek, ahová imádott kutyijukat nem akarták beköltöztetni. Vagyishát hogyne akarták volna, ki bírna megválni egy ilyen édes, kelekótya, bohém állattól, egy lógó pofájú, hatalmas buksijú boxertől.. de nem lehetett, tudták, hogy ott Neki nem lenne jó.


Találtak egy furcsa fickót, A.-t. Érthetetlen módon a boxer megszerette azonnal, de annyira, hogy elképesztő dolgokat produkált, mikor találkoztak. Majd' szétesett, mikor meglátta A.-t. A mesélő nem tudja, ez általában jellemző-e a kutyákra vagy inkább csak a boxerekre, de nem csak a farkát csóválta örömében, hanem az egész fenekét rázta :) Úgy nyáladzott, mikor A. megjelent náluk, hogy azt már rémes volt nézni.. Mikor a mesélő és a Húga elkísérték egyszer A.-t megnézni a kutyát (merthogy A. rendszeresen járt Hozzá - ez volt a szoktatás) hááát visítozva, nagyokat kacagva futottak előle, mert valahányszor megrázta a fejét, métereket repültek a nyálcafatkák :))


Látták a gazdik, hogy nincs itt mit tenni, a kutyát, Bertalant rá kell bízni valakire, és amint láthatták, a boxer már döntött is. Mielőtt végleg A.-ékhoz került volna, azért párszor el kellett vinni oda is szoktatásra, mert ott meg már élt egy másik kutya, Liza.


No hát egy-két ilyen alkalommal, mikor A. haza- és visszavitte Bercit, a mesélő és Húga is a kocsiban voltak... Ha valaki ült már boxerrel együtt egy zárt térben, akkor tudja, milyen is az :) Olyan büdiket tud pukizni, hogy huhúúú, volt ám kacagás az autóban, szegény kutyi meg csak nézett bambán, ahogy egy ilyen kis behemót, lökött állat nézni tud :)



Ha az ember pár másodpercnél tovább az álla alá tartotta a kezét, egyszerűen elfelejtette tartani a fejét :) (meglehetősen súlyos feje van egy ilyen kutyának..)


Miután az új otthonába került, a nyáladzás és a pukizás nagyjából abbamaradt :) Rendkívül boldog volt. Lizával is kibékültek. Jó kis csapatot alkottak, mert Liza egy igazi okos házőrző, Berci meg a lusta, ám az ember arcára mindig mosolyt csaló tagja lett A. otthonának. Mikor Liza ugatta az utcán elhaladókat, Berci vagy vakkantott 2-t (úgy fekve, ahogy volt :) ), vagy még Lizát ugatta meg - kicsit lassú felfogású eb :)


A. volt az isten számukra. Bárki kényeztette is Őket, mihelyst A. megjelent, el volt feledve mindenki - Berci ugyan kicsit nehezebben hagyta ott az Őt simogatókat :)
Egyszer Berci futott naaagy lendülettel (ez azért nem fordult elő olyan gyakran :) ), annyira nézte A.-t, hogy egyszerűen telibe találta a barackfát. A. persze nagyon megijedt, mert a kutya eldőlt, de látta, hogy nincs semmi baja, úgyhogy jó kis sztori kerekedett a lökött kutyiról megint :))





Berci lassan 7 éves. A bohókás kutya kissé megöregedett. Ugyanolyan vidám, popsit rázó, kényeztetést imádó, kedves állat maradt, mint rég (a mesélőt és Húgát is nagyon megkedvelte ám, alig engedte Őket le a lépcsőn, annyira tolatott mindig egy kis simiért :) ), de rosszullétek jöttek. Többször összeesett. Az állatorvos adott Neki gyógyszereket, amik egészen jól helyrerakták. Valami aztán mégsem stimmelt. Nem evett. Már a húst sem. Gazdijainak viszont még mindig örült. Néhány nap, hét alatt úgy lefogyott, hogy a hatalmas, kerek fejből már kilátszottak a csontok, a horpasza nemhogy megvolt, hanem már szinte lyuk volt. Tegnap már mikor hívták, sem ment.

Dönteni kellett. Apukáméknak ma el kellett engedni............
:((((