Kísérletezés

Még mindig foglalkoztatnak a textilékszerek. Próbálkozom, és nekem nagyon tetszik, remélem, Nektek is :))
A láncnál, Quinti Vichy biztosan hatott rám, hiszen hihetetlen szuper dolgokat készít, és én gyakran nézegetem, de szerintem azért nem lett olyan.. (ugye????)
A kitűzők lehet, hogy a képeken feketének tűnnek, de sötétkékek.
Ja és tavasszal jobb képeket csinálok, remélem...

Egy karácsonyi rendelés (csak eddig nem szabadott megmutatnom :) )

Szőrmók

Gyorsan, gyorsan kellett valamit készítenem az újdonságaimból: pihe-puha szütyőnek indult, lett belőle pihe-puha kistási, állítható, lecsatolható pánttal :)) Az igazi állati eredetű dolgokat nagyon nem szeretem, de a műszőr az jöhet :)

Fészek - Meskarácsony

Juhúúúú, most volt a Fészek Egyesület a Hír tv-n, és a meskás lányokra (remélem, Ők voltak, nem vagyok benne biztos... :) ) is szántak pár percet!! Többször is mutatták Kocka Kázmért és Hajas Fannit, sőt egyszer Fanni látszott az egész képernyőn :))) Más munkáját egyelőre nem láttam, mert önző módon csak a sajátomra koncentráltam, de felvettem, úgyhogy még átvizslatom majd :) Úgy örülök, most már biztos, hogy jó helyre kerültek :))

Felhasználásra váró ajándékaim :)

Rengeteg remek cuccot kaptam, szerencsére mindenki tudta a környezetemben, hogy azokat a motyókat szeretem legjobban, amit tovább tudok formálni :)) szóval íme:

Házi készítésű ajándékok

Ezeket Húgommal adtuk Apáéknak.

Ezt az igazolványtartót én kaptam Anyukámtól.

Ezt a fülbevalót pedig Húgomtól kaptam, méghozzá úgy, hogy vett nekem még régebben fülbevalókampót, most pedig hozzá való szerelőpálcát és fagolyót, amit Ő festett be. Nekem pedig össze kellett rakni :)

Egy következő bejegyzésben pedig bemutatom azokat az ajándékokat, amik felhasználásra várnak :))

BOLDOG KARÁCSONYT!!!!

Boldog, szép napokat szeretnék kívánni Mindenkinek, nagyon hálás vagyok az elmúlt lassan fél évért, a sok hozzászólásért, a kedves szavakért, örülök, hogy belevágtam a blogolásba, hogy ezen keresztül Sokatokkal megismerkedhettem egy kicsit!!!!!!

Egy ajtódíszre hímeztük ezt a versikét Anyával, azóta ő a nagy kedvenc :)

"Színes gyertyán libben-lobban pici láng,
csillagszóró száz sziporkát hint le ránk.
Csilingelő csngő dalol az ágon,
azt énekli: Ó, de szép a Karácsony!"


És még elmaradt fotók, mert így hajnalok hajnalán, gondoltam, még mutatok valami újat is :))


Nyertem Jucinál :)))))) ezúton is nagyon köszönöm, nagyon édes!!!!
















Egy kis karácsonyi ajándék - mivel már tenap odaadtam, meg merem mutatni. Barátom Húgának és Anyukájának az ajándékának egy része. Ez újdonság nálam, és nagyon tetszik :) Sok külföldi és magyar oldalon is rábukkantam erre a kúpformára, ezért gondolom, senki sem veszi másolásnak, és azt hiszem, talán kicsit sikerült lefordítanom a saját kialakulóban lévő stílusomra :) legalábbis remélem...

Fejpánt. Majd' lefagy a fülem és a homlokom, de a sapkától zsíros lesz a hajam. Hát nagy nehezen csak eszembe jutott, hogy Anya régen varrt nekünk fejpántokat! Gondoltam, varrok magamnak. Aztán Anya bedobta, hogy köthetne is. Mondtam, szuper!! :) Még egy kis dekoráció tőlem, és van egy tuti, színes fül- és homlokvédőm :)))) imádom :)))

És még valami(k), mert ez a színvilág távol áll tőlem, valamiért mégis ez kívánkozott ki belőlem. Nagyon vágytam már textiltárolókra, úgyhogy kis fémdobozokat bevontam. jó, hát nem profi, de ezt nem is kívánom a tökéletességre fejleszteni :) (ha magamnak varrok, kicsit igénytelenre sikerülnek a dolgok... :D)

Annak, aki kibírta a végéig ezt az ismét nem éppen rövid bejegyzést, mégegyszer NAGYON-NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT!!!!!!!!!!!!!

3 helyről is kaptam ezt a kedves díjat és "felkérést", miszerint jellemezzem magam 7 pontban. Köszönöm, Jandó, Treboretta és Szera!!

Lássuk...

1. Nagy fejtörést okoz 7 gondolatot összeszedni, mert mindig mindent a tőlem telhető legjobban akarok csinálni, és sokszor jutok arra végül, hogy hát lehetett volna jobb is... :/

2. Nem vagyok éppenséggel nőies... de tegnap megbeszéltük Húgommal, hogy egyszer elmegyünk egy profi fodrászhoz és sminkeshez -lássuk, mit tud kihozni belőlünk :))

3. Szóval egyáltalán nem sminkelem magam, nagyon ritkán kihúzom a szemem feketére (nem is tudom, sokmindenről micsoda a dorgériák polcain...). Na erről jutott eszembe, hogy (lehet, hogy éppen ezért), de a bőröm olyan, mint a babáké... :)) Na azért annyira nem pihe-puha, de tény, hogy néhány ragyát leszámítva valóban sima -ez az, amire a külsőmön büszke vagyok.

4. Na erről meg eszembe jut, hogy imádok enni. Ha lehetne, szerintem folyton rágcsálnék valamit - ehhez képest pedig nem is vagyok kövér :) sportolni meg utálok, úgyhogy igazán elégedett lehetek :)

5. Hát igen, a sport... Valamikor Apikám nagy nehezen megtanított hátrabukfencelni, na én azt sikeresen elfelejtettem :D Viszont nagyon sokat gyalogolok (pontosabban rohanok -nem értem amúgy miért, na de így aztán mindig mindenhova sokkal előbb érek...). Ja egész jó kis láb- és karizmokat örököltem Apától :))

6. A varrás. Az egyik legfontosabb dolog az életemben. Olyan nekem, mint amilyen a kbítószereseknek lehet a drog, komolyan ideges vagyok, még a hasam is belefájdul, ha napokig nem varrhatok. A lehetőséget pedig, hogy egyáltalán rátalálhassak, Anyukámnak köszönhetem!

7. Már csak a Barátomról nem esett szó, és el is érkeztünk a legfontosabb ponthoz - a varrás azért csak a 2. legfontosabb az életemben, mert a Családom az első: Anyukám, Apukám, Fanni és most már lassacskán 4 éve Tamás :) Ők azok, akik maximálisan támogatnak mindenben, ha nem tetszik Nekik valami, azt is elmondják (ezt persze általában rosszul viselem, de tudom, hogy akkor is fontos). Nem szoktam ennyire komoly lenni, azt is gondoltam, hogy majd csomó lököttséget leírok magamról, de ma ez egy ilyen nap, úgy látszik.

8. És ha már a komoly dolgoknál tartunk, leírok még valamit, ami nagyon bánt: hogy nem tudok mindent (sőt viszonyítástól függően semmit) megváltoztatni. Olyan nagyon szeretném, ha nem lenne szenvedés a világon. Nem vagyok az a nagyon elérzékenyülős fajta, de ha éhező, fázó szegény embereket (főleg gyerekeket) látok, vagy csak hallok róluk, könnyes lesz a szemem. Tegnap este mesélte Anyukám, hogy egy többgyerekes családnak nincs tüzifája, és elromlott a mosógépük. A terhes nő kézzel mos (persze minek vállal még egy gyereket ilyen körülmények közé...), a ruhák napokig száradnak, mert nincs fűtés. A kislányt pedig megkérdezik, mi van ratja: hát vagy 600 ruha. Én is sokat fázom, pedig a panelban állandó a meleg, hát akkor szegény kisgyereknek milyen szörnyűséges lehet??? Azt gondolom, az országban számos olyan ember él, aki egymaga tudna segíteni ilyen családokon -többön is. Mégsem teszik. Hanem a másik nem feltétlen jómódú adja a párszáz vagy párezer forintját. Miért nem segít az is, aki zsebből ki tud rántani milliókat?? Tudom, vannak sokan ilyenek, mármint aki nemcsak megtehetné, hanem segít is, de szerintem sokkal több van, aki segíthetne, de nem teszi. Sajnálom, hogy lett egy ilyen pont is, ráadásul már a "kereten" kívül, lehet, hogy jobb is lett volna, ha nem írom le, de egyelőre jobbnak látom mégis meghagyni. Azt gondolom, Ti si hasonlóan láthatjátok a világot, mert aki még tudja, mit jelent az, hogy valamit saját kezűleg, sok munkával megalkotni, az sosem fog elszállni, és ezek közé az önző, kapzsi emberek közé tartozni. Legalábbis remélem :)

És, hogy jöjjön valami vidámság is, még egy info rólam. Mivel vizuális típus szerintem az ezen a felületen megjelenők többsége, képzeljetek el engem. Gondolom, annyit már sejtetek, hogy egy színes, örökvidám, mosolygós leányzó vagyok. Na valami nagyon-nagyon színeset képzeljetek el, hogy minél vidámabb legyen. Oké. vagyok én, és van rengeteg borzalmas ember. Na és akkor ha már hatalmas mennyiségű butaság és hülyeség felgyülemlik körülöttem, akkor elkezd füstölni a fejem - mint a Szaffiban annak a pasinak, akinek már fogalmam sincs, mi a neve, de ha ismeritek a Szaffit, akkor tudjátok úgyis (remélem, abban volt egyáltalán). Tehát ott vagyok a sok birka közt mondjuk a buszon (ott készülök ki legjobban), és nem halad a sor, mert valaki variál, hogy jaj melyik ülésre is üljön le, holott van, aki még fel sem szállt... Na szóval a színes ruhás lányból ilyenkor hatalmas fekete füst áradna, ha ilyen létezne, és a többiek fölé magasodna, elordítaná magát, és rendet tenne. Aztán meg ugyanúgy haladna tovább, mintha mi sem történt volna, szendén, álmodozón. Már a feje sem füstölne tovább. Na persze ez a vége már nem én vagyok, nagyon ritkán szólok be az embereknek, de így szerintem viccesebb volt elképzelni :)

Jujj, már mennyit beszéltem, rohannom is kell, mert még van egy kis Karácsonyi ajándék, amivel el vagyok maradva...

Na és akkor akiknek továbbadnám: igyekszem olyanokat választani, akik nem voltak még:

Pumpkin-lányok -Ők egyből ketten vannak :)

Jucii

Cserfescsillag

Gerdushi

Lilla-anya - Dóra

Ena

fúú, mennyit bírok beszélni, remélem, azért ezek után is visszajártok még...

Játék (egyelőre nem nálam, de hamarosan... :) )

Szerintem jó kis játékot hirdetett Nóri :) (és ami fontos szempont, jó kis határidővel!)

Meskarácsony

Meskablogon ráakadtam Kocka Kázmérra és Hajas Fannira :)

Eléggé el vannak bújva, ezért megmutatom az általam készített képet róluk -bár azt hiszem, Ők már szerepeltek a blogon, de nem is tudom...

Remélem, valakinek okoznak egy kis örömet az én figuráim :)

Karácsony előtti utolsó rendelésem

Imádom ezeket a mintákat, színeket varrni :)

Gondoltam, megírom, miért is maradt el számomra a szombati Quimby-koncert. Nem szerettem volna rossz érzéseket ébreszteni senkiben, aki a blogomra téved, de egy rövid bejegyzést szánnék Neki: Mamám péntek este meghalt.
Igyekeztem ugyanúgy tölteni Meskára, írni a blogra is azóta, szóval most ezt sem azért írtam, mert arra vágyom, hogy sajnálkozzatok, csak nem akartam titkolózni. Nagyon örülök, hogy mikor a véleményeteket kérdeztem az előző bejegyzésben, sokan írtatok, nem szeretném, ha ez is egy olyan bejegyzés lenne, amire sok kommentet kapok. Csak szerettem volna leírni.
Mama most boldog, az egyik fia után vágyott már lassan 3 éve, úgyhogy ha nekünk most nagyon rossz is, Ő boldogan ment el.
Mama mindig azt mondta, "Lányom, úgy le vagy fogyva" - tudta, mivel kell levenni a lábamról :)

Apróságok

Lássuk csak szép sorjában:

El is kelt a Bahiából elhozott kék bugyros a Meskán :)

Aztán én ilyet is tudok:














Annyira megtetszett ez a kék cérnahalom, hogy muszáj volt megörökítenem :) ha valaki nem jönne rá, mi is ez: varrtam, varrtam, kicsit fura hang jött a gépemből, hát az anyag alá néztem, ajjajjj ezt találtam...


Megjött a hideg, úgyhogy ez is előkerült: (sajnos jobb fotót nem engedett ez a "csodás" fény)














Azt hiszem, a Praktikából vettem az ötletet még tavaly télen, ez egy szerelmes kesztyű :) Az asszimetriának 2 oka van (és kivételesen egyik sem az én ügyetlenségem): a közös résznek vékonyabb az egyik szára, ebbe megy az én kezem -azért lett így, mert keskeny volt az anyagom :) A jobb kezesnek pedig azért kicsi a hüvelykujja, mert a Barátom levágta egy ujjpercét. Nyugi, szörnyűlködni nem kell, teljesen rendben van vele minden, csak az a része mindig hidegebb, jobban fázik, ezért nem hagyhattam a kesztyű ujjában levegőnek helyet :)


Kitűző-kísérlet:














Ez most a sajátom marad, mert van még mit rajta javítani, viszont azt hiszem, nem hagyom annyiban, lesz még folytatása, mit gondoltok? Csak bátran! :)


És a végére hagytam a -szerintem legalábbis- legjobbat:














Ehhez nincs mit hozzáfűznöm, inkább a véleményetekre vagyok kíváncsi!

Játék Jucinál!!

Juci játékot hirdetett, szerintem nagyon cuki pingvin-kitűzőt lehet nyerni, és bár a reklámozással rontom az esélyeimet, azért íme a kép :)

Folytatódnak a mindentbele bejegyzések...

Szóval jöjjön mindenféle, ami eszembe jut:

Először is: szombaton Quimby-konceeert :))

Másodszor: három 5-ös, egy 4-es és egy 3-as boldog tulajdonosa vagyok, jeee :))) és már csak egy vizsgaaa :)) (a rossz persze, hogy szakdolgozni, meg diplomamunkázni, meg szigorlatozni mellette kéne, de erről most nem beszélünk, csak a jó dolgokról)

Harmadszor: a közelmúltban szert tettem egy ringu-medálra :) gyönyörűséges.....mmm....















Negyedszer: a Bahiában elvittek egy másik táskát is, szóval 2-t a 4-ből, a kéket pedig én hoztam el, gondoltam, most megpróbálom a Meskán, mert nagyon szeretném, ha gazdára lelne :) Igazából én borzasztó szívesen lennék az a gazda, csak nem igazán hordok egy vállon viselhető táskát. Sőt, csak a bevásárlószatyrom egyvállas, de ha egy mód van rá, inkább vásárolni is a batyum viszem :) De lehet, hogy Ő lesz az, aki megtöri a sort :)) kitalálok majd magamnak egy határidőt, ami után ha még mindig meglesz, inkább megtartom :)

Ma cím nélkül

Már címet sem tudok adni a bejegyzéseimnek, mert mindig csak össze-vissza írok, semmit nem töltök azonnal ide... :) Szóval elkészült a táska, amiről még régebben írtam, hogy a saját tásim készült részben emiatt előbb, erre pedig most került sor. Bemutatni pedig azért nem lehetett, mert a késedelmi pótlék, azaz a szütyő ajándék volt :)





















Továbbá: megtaláltam a boltot, amit Gabi ajánlott, vettem is pántkifordítót (azaz rendeltem, és a pasi tényleg nagyon kedves és gyors volt), úgyhogy nagyon-nagyon köszönöm! :)

Aztán: arany színű szatén táskát varrok, ami nagyon izgi, hiszen eleve a szatén, a csillogás távol áll tőlem, nem is sok szaténtáska készült még nálam :) Remélem, hamarosan elkészül, és meg tudom mutatni.

Hát még: a múlkor említett másik bugyrost majd csak Karácsony után. Örülök, hogy ilyen sikere van, mert ezt a fazont imááádom :) Ja és most tervezek még 2-t, amiből remélem a jövő év elején már hamarosan tudok is mutatni :)

És még valami, ami itt nem olyan jelentős itt, de nekem nagyon-nagyon fontos: tegnap, azaz 4-én voltunk 44 hónaposak a Barátommal :)

Plusz még egy utolsó -csak ezt az imént néztem meg, úgyhogy most nagyon örömködök: jól sikerült a csütörtöki zh-m :) de olyan jól, hogy 2 jeggyel jobbat kaptam, mint amivel e tárgy esetében megelégedtem volna, azaz 4-est :)

Na jó éjt Mindenkinek, még egy hét nemalvás a suli miatt, de talán utána tudok többet írni :)

Lila bugyros

A tegnap említett 2 elkészült táskából íme az egyik. 3 képet is választottam róla, egyrészt mert sokkal szebb a színe élőben (a mennyiséggel kompenzálok :) ), másrészt pedig mert még mindig nem tudok betelni az örömmel, hogy van címkém, és meg kellett örökítenem :)

Megint egy mindentbelebejegyzés

Több olyan dolog készült, amit még nem mutathatok meg, mert meglepik, karácsonyi dolgok, blabla :)

De azért itt van, Juci motyója, bár még nincs Nála, de már látta e-mailben, úgyhogy engedélyt kaptam, hogy megmutassam itt is :) A lábszármelegítőt természetesen Anya kötötte, én ugyanis tudok kötni, de a következőféleképpen: Anya felszedi a szemeket. Újratanít minden egyes próbálkozásnál, hogy is kell kötni. Pár sor után megy is (ja és persze csak sálat, szóval semmi minta, egyenesen mindent :D). Aztán, ha hibázok... "Anyaaaa, segíts, bontsd vissza, légysziiii!!" Oké, miután Anya kijavította, amit én elszúrtam, akkor végigcsinálom (remélhetőleg több bibi nélkül), és eljutok a végéig... "Anyaaaa, segíts, szedd le a szemeket, és horgold be, légysziii!!" Hát én kb így tudok kötni. De tudok! :D

No hát vissza a varráshoz: ma elkészült 2 tási, amiből az egyiket holnap megmutatom (még nincs lefotózva sem), ha nem felejtem el, a másikat lehet, hogy csak Karácsony után -a megrendelőtől függ. Pedig úgy szeretném, nagyon szép lett szerintem :)

Két holdacska kimaradt. Ők Meskára már felkerültek, csak még nem volt alkalmam itt is bemutatni Őket. Nagyon szeretik egymást, össze is bújnak a fotón :)

Azért is vagyok így elcsúszva a blogolással, mert nyakamon a terítések, és annyira tutin még nem állok sajnos... :/ Meg jövő héten zh és vizsgafestés.

Ó, és még a legújabb díszek is kimaradtak. Ezeket Anyával együtt műveltük, ugyanis rám vár még egy-két megrendelés Karácsonyig. Sőt még Húgom is segített, Ő végezte a "piszkos munkát", megint a kiforgatást. családi vállalkozás :) Még jó, hogy a suli nekem 11-én befejeződik, így még lesz időm teljesíteni pár dolgot 24-éig :)

Szerintem csodás anyagokra bukkantam:

Kissé kavarog az agyam, szépen csapongok össze-vissza... no de sebaj, ez a Karácsony előtt már csak ilyen -szerintem mindenkinél.

Nem tudom, mikor jelentkezem legközelebb (ha nem felejtem, és lesz időm erre, akkor holnap), de remélem, azért még olvastok :)

Néhány dolog

Tegnap elkészült egy koszorú. Kb augusztusban álltam neki... :) Kaptam ugyanis még a nyáron sokféle szép bútorvásznat, hát ezt varrtam cserébe. Húgom segített még, hiszen a fonatokat belülről varrom össze, ezeket ki kell fordítani, és olyan pántkifordító bigyót (mi a hivatalos neve?) még nem sikerült beszereznem. De tippet szívesen vennék, hol lehet ilyenre lelni, és mennyibe kerül?





















Aztán: hát amint ráakadtam, rá is jöttem, hogy az én életem nem múlhat el egy Eszterdától származó baba nélkül :) ezúton is köszönöm ezt a gyönyörűséget!! tudom, tudom, nem vagyok kislány, de gyermeki lelkemnek szüksége volt egy ilyenre, arról nem is beszélve, hogy előbb-utóbb lesz egy olyanom, aki majd tud játszani Vele :)




















Ezeket a remek dolgokat pedig Édesanyámtól és Húgomtól kaptam. Kár, hogy idén már nem valószínű, hogy tudok belőlük dolgozni, de hát azt hiszem, megvárnak :) ötleteim már vannak :)) (egyébként névnapomra kaptam őket, csak nem akartam írni, hogy volt, ugyanis a baris eset épp aznap történt) Na de szóval a lényeg, hogy varrni akaroooook (de most tanulnom is kell, no meg rajzolnom sokat) :)

Ellopták

a csillagközi barim.............. :((((( Hihetetlen, hogy milyen emberek vannak. Egyszerűen elvették a buszon a fejem fölül a kabátot (sajnos a 7 és fél órás utat nem bírom végig nyitott szemmel), és először azt is hittem, hogy a kabátot lopták el. Hát nem. Azt megtaláltam a busz hátuljában összegyűrve a földön. Én ezt nem értem. Hogy lehet valaki ennyire bátor?? Eszükbe sem jut, hogy mi van, ha odanézek, vagy ha a sofőr észreveszi?!?

Áh, gondoltam, nem írom meg ezt a bejegyzést, de valahogy mégis akartam. Olyan nagyon utálok újra és újra csalódni az emberekben, és mégis mindig megtörténik. A bunkó nénik a postán, az undok sofőr, aki úgy néz rám, mintha én tehetnék arról, hogy neki buszt kell vezetni, a már most, tizenévesen gonoszkodó gyerekek, akik beszólnak az utcán, a buszon, bárhol... És ezek persze mindig a kicsit, a gyengét pécézik ki. Hát persze. Ki merne egy kigyúrt 2 méteres fazonnal packázni... meg a milliomossal... mert ugye nekem az a kis pénz is nagy érték volt, hiszen már régóta vágytam a csillagközi barira, amit Anyukám most megvett nekem, és az enyém volt egy hétig. egyetlen hétig.

Ráadásul szerintem a kitűzőt már csak gonoszkodásból vették el, gondolom értéket kerestek a kabátomban, amit persze nem találhattak, hiszen azokat folyton szorosan magamnál tartom, magam alá gyűröm, ezért is nem jutott eszembe, hogy valakit érdekelhet a kabátom. A telefon a kezemben vagy a zsebemben, a laptop mellettem, de a táska pántja jól a fenekem alá szorítva... sosem teszek semmit védetlen helyre. és mégis engem találnak meg. Ez nem igazság. Pedig én olyan pozitív vagyok, mindig mindenkiről a jót feltételezem, sokszor még azután is, hogy már totál nyilvánvaló, hogy nem kéne, de azért én reménykedem, hátha... Na, most meg csak lotyogok itt Nektek... sajnálom nagyon! de azért jól esett leírni. Talán holnap jobb lesz. És még egy pici reményt táplálok, hátha meggondolták magukat, és még a buszon elhajították a barit, és a sofőr megtalálja. Szóltam Neki, hátha. Egy kis remény...

Tanítás és mackók

No hát megvolt a tanítás, nagy-nagy ötössel zártam :)) Patent voltam és cuki -Tanárnő ezekkel a szavakkal illetett :D
Nem részletezem, hiszen a blog nem erről szól, a lényeg, hogy annak ellenére, hogy tőlem mi volt várható, egyáltalán nem voltam rossz. A végére a hangom is megjött, bár a gyomorgörcs nem múlt :)

Úgyhogy inkább lássatok is valami munkát -ezek a mackók a múlt hétvégén készültek (egy nadrágfelvarráson kívül ennyi volt a múlt hétvége teljesítménye.. :/), csak még nem akartam őket megmutatni, míg az ajándékozott meg nem kapja. Ugyanis Dórának megígértem, hogy Övé lesz az első címke :) Hát íme két kis próbálkozás:

Túlvagyok az elsőn és ami még eszembe jutott

Hát íme, ez volt a mai órám motivációs része :)

A témám pedig: Egyiptom, Óbirodalom, építészet. 5 osztályban.

Aranyosak voltak, jelentkeztek, kérdeztek, én sem bénáztam annyira, úgyhogy összességében végül csak jó volt :)) Tanárnő szerint jól összeszedett voltam, csak tanuljak meg ordítani :D

Duplaóra lévén nem hibáztam akkorát, de a 45 perces előadás-beszélgetés-vázlatolást 25 alatt lezúztam.... :D ez van, mindig mindenhova sietek, de hát úgy tűnt, értették, amit beszélek, akkor meg mit ragozzam túl, nem igaz? Mindenesetre tanultam az esetből: itt nem volt gond, mert rátértünk a feladatra (tásasjátékot terveztek), viszont ha 45 percig muszáj lenne jártatnom a szám, akkor duplaannyi anyaggal kéne készülnöm, mint másnak... :D

Hát azt hiszem, ennyi elég is máról, remélem, azért volt, akit érdekelt :)

És ami még elmaradt:

végre van egy csillagközi barim :)) természetesen a meskás tuskecskétől

És eszembe jutott, hogy házikó nem csak párna készült annak idején, hanem egy medál is, csak akkor még nem blogoltam. Úgy terveztem, lesz még folytatása, de aztán elmaradt, mostanéban pedig úgyis többen foglalkoznak házikó-témával, amit jobban is kiviteleznek, úgyhogy egyelőre még annyiben marad. Azért nekem tetszik :) Húgomé lett amúgy.

Ennyi

-re van időm:
















még dobozt sem kerestem nekik, rettenetesen zsúfolt volt a hétvége, a héten taníííítooooook!!!!!!!!!! jajj, szurkoljatok, rémes vagyok -egyelőre még legalábbis :)-, ha egynél több ember előtt kell beszélnem :/

Villámgyors bejegyzés, mert már nem bírok magammal...

Megvannak a címkéim :))) (csak a fényképező nincs nálam)

Deutsch-palota

Anaisz játékára elkészült a "pályamű" :) Messze nem olyan lett, mint szerettem volna, de azért végül egészen elégedett vagyok :)
(a színek sajnos egyáltalán nem jól látszanak)

'Tinti' cuccai :))

Hogy ma se maradjanak kép nélkül kedves, kitartó olvasóim, eszembe jutott, hogy összegyűjtöm, Húgom tőlem származó cuccait, hiszen van, ami sehol sem volt még látható. Az övtásit és a nyakláncot ugyan itt már mutattam, a szütyit pedig eredetileg Meskára töltöttem, de olyan jól mutat így együtt, hogy meg kellett örökítenem :))
Az jutott még eszembe, hogy lehet, hogy az a piros nem kivehető, de muszáj volt így fordítanom, hogy minden látsszon. Szóval az egy mellény :) A szabásmintát én szerkesztgettem, az alapot Anya varrta, a mintákat pedig én :)

ja, a fotó sajnos rémesen sikerült, nem tudom, mi lelt... :/ :)